Meló szarásig
2007 szeptember 24. | Szerző: Gombi
Nem vagyok egy naplopó, de valahogy nehezen viselem ezt az időszakot. Kicsit nagyobb a nyomás, ezt már csak úgy lehet elviselni, ha az irodában lévő három p..csa (két kollegina és jómagam) brutálisan vulgrisak vagyunk, és gátlástalanul zavarba hozunk mindenkit. Ilyenkor kicsit (na jó, sírásig) röhögünk, és megvan az újabb lendület. Viszont cicusunk is megkapta a lendületet, pár hete van hátra, és repül. Addig is ellenőrizzük, álruhában. Vicces lesz, amint megjelenek az egyik telephelyen, és jelentkezem munkára álnéven, hogy kifigyeljem, mi megy a raktárban. Még sosem csináltam ilyet, de már most élvezem. Fúúj, genyó vagyok.
Azt szeretnén én tudni, hogy mitől vagyok ilyen átkozottul fáradt. A hétvégén Szlovákiában voltam táncolni a felnőtt+gyerek csoporttal, de ott már éjfélkor elhajlott a társaság. Miközben kilencen ültünk az ágyunkban (egy szobában, koedukáltan), pizsiben természetesen, meg kellett állapítanunk, hogy öregek vagyunk. Bezzeg a kölykök hajnali háromig dorbézoltak, tojtak ők a takarodóra. Másnap meg sírtak, mint a fürdős kurva, hogy fáradtak, és ők biza nem tudnak sétálni. Hát megsétáltattam én őket, az tuti, senki nem maradt ki a jó kis kulturális programokból… 🙂
Ajjajj, már megint genyó vagyok, és már nem is tudom magam visszafogni. De hát ilyen az élet, aki ismer, az bírja :))
Isten nem ver bottal
2007 szeptember 11. | Szerző: Gombi
Ezt anyám, az a jó édes mondogatja mindig, és hát nem igaza van…???
De biza, igaza van. Cicus, a kedvenc kolléganőnk, aki dolgozni nem , lógni viszont sokkal jobban tud, mostanra borította ki a bilit. Eddig csak zúgolódtunk, hogy neki mindent lehet, mert hosszú a combja, szöszke, és nagy a melle (buta is, mint a föld, de a látvány a pasi főnököket rendszerint blokkolja), most viszont nekünk áll a világ. Cicus elhúzott szabira, viszont elfelejtette átadni a dolgait, alig pár hónapos elmaradásai vannak, és legalább veszteséggel működteti az üzletágát. Ennek ellenére korlátlan a benzinkártyája, a telefonja, és a szabadsága. Legalábbis eddig az volt. Most viszont kinyílt a tisztelt vezetőség szeme, és úgy tűnik, ennyi. Vége a dalnak.
Aszongyák, legszebb öröm a káröröm. Másik kollegina szerint ma különösen bunkó voltam, szerintem viszont végre itt az igazság pillanat :)))))
Eltűntem, megkerültem
2007 szeptember 9. | Szerző: Gombi
És tényleg. Annyira beleugrottam a munkába, táncolásba, ebbe-abba, hogy egyszerűen nem volt időm blogolni. No de mostan megint itten vagyok, hajrá.
Egyébként ha már új kezdet, induljon egy élménnyel, életemben először láttam a tengert. Nagy volt, és sós, és csípte a számat, kiszárította a bőrömet, de csudajó élmény volt, lebarnultam, a sós levegő kordában tartotta az allergiámat (de csak addig, míg haza nem értem, azután a fejemet elöntő anyag egy hatalmas vukot eredményezett), kipihentem magam, még fogytam is (pedig csak zabáltunk meg aludtunk, mint a gyerekek), úgyhogy most végre feltöltődve mehetek dolgozni. Mmmmm, micsoda jó lesz, gondolom senki hozzá sem szagolt az asztalomhoz, így legalább el tudom foglalni magam a következő két hétre, napi 12 órában. Hát kell ennél szebb…?
Egyébként összefoglalnám az eseményeket május óta. Ember lecserélve, minőségi csere volt, belátom. Nem is értem magam, mit ettem az előzőn. Messze is volt, tulok is volt, eccerűke, mint egy gumicsimma, no mindegy. Somlói Galuskát kirúgták, a céget, ahol dolgozom, eladták. Szerencsére a helyem fix, annyira, hogy megdobáltak aláírási joggal is (bár ez veszélyes), de legalább nem akarnak kirugdosni. Oszt nézzük, mi van még. Saci, a spanci babákat vár, talán pár nap, és sok kicsi Saci fog itt randalírozni a kertben (na azért a kutyarandi megérne egy külön fejezetet, de ezt máskor). A kölykeink tánccsoportja megérte az első szülinapját, 22-én lesz az első külföldi fellépésük, nagyon büszke vagyok rájuk. Talán egyszerre ennyi, úgyis jövök még. Blogolni megint, hihi 🙂 No de most elszívok egy cigit, arról ugyanis még mindig nem sikerült leszokni…
Lemaradtam…
2007 május 11. | Szerző: Gombi
De le ám, mint a borravaló. Már majdnem két hónapja, hogy firkáltam ide, edig azóta emberrel olyan szoros lett a kapcsolatunk, mint még soha. A munkám most már jó, a gyerekeink táncolnak rendesen, fellépnek itt-ott, és egy nagy idilli rózsaszín trutyiban élek, pedig embert is ismerem már vagy két éve. Ismerem a hülyeségeit, a hibáit, de csak most kezdem megtudni, hogy milyen az, amikor ő igazán szeret. Hát… most eszemben sincs elengedni… 🙂
Kávézzunk egyet…
2007 március 20. | Szerző: Gombi
…mondta Somlói Galuska főnöke tegnap, persze nem akármikor, hanem amikor már épp úton voltam kis falum felé, és azt hittem, hogy vége a napnak. Aszonta Kókuszgolyó (néger a lelkem, és a Somlói Galuska után mi más lehetne…), hogy nála van megint minta, és kér tőlem is némi matériát bevizsgálni, úgyhogy találkoznunk kell, és ahhoz jár a kávé. Úgyhogy történt ma, hogy kezembe kaptam a matériát, és délután fél háromkor átrobogtam Kókuszgolyóhoz. Mondtam a kolleginának, hogy ha a góré keres, akkor amottan vagyok, 10 perc múltán meg ismét emitten. Én legalábbis így terveztem.
No hát megérkeztem, emberünknél még két partner tárgyalt. Golyó nem zavartatta magát, kirúgta saját feneke alól a bőrdíványt, betolta az enyém alá, és elrohant, hogy hozzon magának egy baromi kényelmetlennek tűnő tárgyalószéket. Mindeközben a két másik fickó meg kamillázott, hogy most mi van. Igazából én sem értettem, hogy miért kell beülnöm egy tárgyalás végére, de mivel ma én voltam az ügyfél, akit meg kell szerezni, mindent megkaptam. 10 perc után két pasi el, titkárnő közben szaladgált a vízzel, őrölt kávéval, főzővel, majd érkezett a lefőtt kávéval, cukorral, tejszínnel, és már tolta is elém. A 10 percesre tervezett tárgyalás (jobban mondva szajrécsere) röpke egy órára sikeredett. Nem mondom, Golyó kellemes társaság, ráadásul jó üzletember, tárgyalóképes ipse, úgyhogy szaladt az idő, miközben trécseltünk. Csak hogy a trécselés pont úgy, mint Somlói Galuskánál, nála sem kizárólag a matériára korlátozódott, hanem szóba jött Galuska is, aki jó dumás, de hanyag, illetve miután agyon ajnározott, kibökte, hogy éppen irodavezetőt keres angol nyelvtudással, ugye én beszélem a nyelvet. Odaböktem, hogy ha esetleg célzásnak szánta, akkor nem kell rébuszokban beszélgetnünk, jöhet egyenest. Jött. Aszonta, hogy akinek inge, az veszi magára. Kösz vazzeg. Mellesleg üzleti partnerhez átpártolni csak akkor nem pofátlanság, ha a felajánlott összeg pofátlan. Node. Barterben kéne melózni, tehát ő elad, én meg szolgáltatok. Négyzetmétert. Úgyhogy a tárgyalások nem fejeződtek be, sőt. Holnap reggel kilencre jól meghívtuk magunkhoz, hogy majd a góré beszélget vele. Úgyhogy ennek okán Golyó még felhívott öt körül, és kicsikarta a tegeződést, meg valami piáról beszélt lelkesen. A hab a tortán pedig az, hogy góré alig 20 perce jelezte, ő biza holnap másfelé jár, úgyhogy tárgyalás megint az enyém, mély dekoltázs, cuki pillantás kötelező, mi árainkat felverni, övékét lenyomni szintén. Mondanom sem kell, közben szinte visított a röhögéstől. Köszi. A mai nap már megérte felkelni…
Vótam…
2007 március 17. | Szerző: Gombi
Hát ja. Vótam. Nem bántam meg. Mást sem tudok kinyögni, csak annyit, hogy hűvazzeg.
Szal vótam a rockénekes cimborámmal egy szülinapi partin. A parti maga annyira nem volt jó, úgyhogy viszonylag gyorsan leléptünk. Inni nem tudtam, mert én voltam a sofőr, de volt olyan rendes, és bekészített a hűtbe egy üveg áfonyás pezsgőt, hogy azt majd a buli után megisszuk. Megittuk. Pontosabban csak a felére volt idő, a többi valahogy elsikkadt, mert egészen más került előtérbe. Ahhoz képest, hogy aszontam, nem, a végén aszontam, hogy igen. Most meg csak aszondani tudom, hogy hűvazzeg… Valahogy éjjel egy körül kerültünk ágyba, és ma délben kecmeregtünk ki, ettől függetlenül nem állítom, hogy kialudtam magam. Ennyit a részletekről. Vazzeg…
Hosszú hétvége
2007 március 15. | Szerző: Gombi
Már alig vártam. Pedig nem azért voltam fáradt, mert halálra dolgoztam magam, hanem mert túl sok volt a buli, no meg a hülyék leszipkázták az agyamat.
Tegnap a munkahelyemen már annyira a vesztünket éreztük, hogy egész nap visítoztunk a röhögéstől. Betévedt tárgyalni egy jó pasi (sajnos nem hozzám), úgyhogy gyorsan leadtam a drótot az irodavezetőnek, hogy vigye azt a kávét, és csekkolja le. Aztán egy másik lányt is beküldtünk, és a végén hárman olvadoztunk az asztalon ülve. Mindeközben én meg Somlói Galuskával beszélgettem többször is, aki még azóta is az ebédmeghívással kínoz. Reggel a szájába rágtam, hogy én abban a megbízhatatlan üzemi kajáldában egyetlen falatot nem emelek a számhoz, de hiába. Ezt elmeséltem a főnökömnek, persze azért, mert épp Somlóival basztatott, és gondoltam had legyen még egy kis új sztori neki. Hát több se kellett, máris ajánlotta a rövid szoknyát, megnyerő mosolyt, mert az árakat le kell nyomni. Az agyamat meg fel. No, leráztam Galuskát, de ő nem adta fel, délben megint hívott, hogy akkor ugye megyek ebédelni. Megint elmondtam, hogy nem, ő megint nem akarta megérteni, de valahogy leráztam. És nem sokkal később végre vége lett a hétnek, kezdődhet a holiday.
És akkor itt folytatódik a történet drága zenész barátommal, akivel azóta is napi fél órát cseverészek telefonon, és én állat azt ígértem, hogy pénteken csatlakozom hozzá, megünnepeljük a basszgitáros szülinapját, aztán mulatozunk, esetleg alszunk egyet, másnap vele tartok a zenekari próbájukra, és halleluja, láthat megint.
Próbáltam eldönteni, hogy ez most vajon mennyire jó nekem, vagy inkább mennyire nem, de nem jutottam dűlőre. Tény, hogy remekül szórakozunk, nem antiszociális, még barátai is vannak sokan (akik mellesleg már alig várják, hogy megismerjenek, mert ez a mocsok már elhintette, hogy megyek), bírja a rockot, és még sorolhatnám, de nem teszem. Ugyanis eldöntöttem, hogy mostan márpedig hideg maradok, és megközelíthetetlen, bár ezt pont tegnap kaptam meg tőle. Hogy ő már két éve próbálkozik, de én mindig elhajtom. Hát persze, hogy elhajtom, mindig megadtam a lehetőséget, hogy újra egymásra találjanak asszonkával. Találtak is. Bár most letelt az egy hét, és asszonka sehol. Meg semmi sehol. Úgyhogy hűvösen, távolságtartóan bulizgatok egyet a srácokkal, meghallgatom, milyen zenét művelnek (előre szóltam, hogy nagy kritikus vagyok), oszt annyi. Csak ne várnám már annyira a holnapot…
Somlói Galuska
2007 március 13. | Szerző: Gombi
Igen, nagy G, mert Somlói Galuska már nem egy fogalom, nem egy süti, hanem egy személy. Ugyanis. Központi beszerzés nálam. Tehát ezer emil kiküld, árajánlat bekér, összehasonlít, dönt, oszt onnantól csak onnan rendel. Hát így csináltam én egy bizonyos csomagolóanyaggal. Meg is kaptam a legjobb árat, még alkudoztunk kicsit, bár a hölgyemény (a kupec) nem nagyon törte össze magát, hogy adjon árat még erre meg arra. Viszont egyszer csak bejelentkezett egy másik cég embere, hogy ő sajnos betegszabin volt, de mindenképpen adna árat, mintát, randit, mindent. És a randit a fiatalember itt biza szó szerint értette. Mondtam neki, hogy nekem olyan áram van, amit nem tud überelni, de azért lehet próbálkozni. Pechemre a szomszédban van a cég, tehát még csak ki sem tudtam kerülni a választ arra a kérdésre, hogy ugye mi egy helyen szoktunk ebédelni (az étteremnek csúfolt valamiben az ipartelepen). Mert ő mindenképen meghívna egy máglyarakásra, közben elmondja, amit akar. Okés, 10 percet kap, máglyarakást szeretem, mehetünk. Oszt legfeljebb nem nyert. Telefon le, kisebb röhögés, amint ezt az irodában elmesélem, kollegina felajánl egy szereposztó kanapét használatra, főnök visít a röhögéstől, és javasol egy rövid szoknyát, hátha az lejjebb nyomja az árakat.
Egyszer csak csörög a telefon, ember hív, hogy csak délután ér a telepre, de ott áll egy cukrászdában, ahol nincs máglyarakás, de van somlói galuska, tehát azt hoz. Okés, még levegőt sem vettem, már megbeszélte, elköszönt, telefont letette. Bár én lennék ilyen jó kupec. Meg is érkezett a drága lélek fél órával a munkaidő vége előtt, kicsit anyáztam is, de azért zsebre vágtam a tárgyaló kulcsát, és mehetünk. A félórs megbeszélés során 10 egész percig bírtunk beszélni üzletről, a maradék 20 percben megtudtam szinte mindent a magánéletéről, hogy jó nő vagyok, hogy szép a szemem, hogy legközelebb máglyarakást kapok, és hogy mi micsoda jó üzletet fogunk kötni. Okés, megszabadultam, somlóit megkaptam, ember el, kollegina erősen röhögve kérdezni, hogy mivót. Ajjajj, nehéz lesz megszabadulni…
Másnap ember csörög, hogy ő hozna mintát, ha kap a miénkből egyet, hogy bevizsgálja. Mondom rendben, szerva itt, csere ott, minden okés lesz, alig egy perc. Találkozunk 10 körül. 11 után hív, hogy ebédidő van, drága, tán kéne enni egy máglyarakást, úgyis hozott nekem mintát, találkozzunk az étteremben. Rendben, megyek. Étteremben csak szilvás rétes volt, nem baj. Nem volt viszont minta, szóval átvert a galád, de kajálás közben még többet mesélt az életéről. Példul hogy ő biza aktívan társkeres. Itt bölcsen hallgattam, én még csak véletlen sem mondtam semmit, nehogy félre értse. Magamról pláne. Ez aztán a plátói kapcsolat. Szóval minta nem volt, aszonta délután beugrik. Ugrott. Egy percre, mert többet nem hagytam neki, viszont végre volt mintám.
No, ma úgy döntöttünk, hogy kipróbáljuk a termékét a drága léleknek, és rendeltem tőle egy tetemes mennyiséget, had örüljön. Igazából én is örültem kicsit, mert olcsóbb volt, mint bárki, a minőség sem rossz, csak hát a társaság… Örült is a lelkem, ahogy letettem a telefont, már hívott is megint, hogy beugrana a főnöke bemutatkozni nagy örömében. Ugorjon, ámen. Ugrott. Viszont jött vele a drága lélek. Újabb fél óra, legalább a főnöke szimpatikus volt, ám most se rétes, se somlói. Legalábbis süti nem volt. Viszont ahogy kihúzták a lábukat, én meg az enyémet vissza az irodába, már láttam kolleginát, ahogy vinnyog, és próbálja elmondani a következőket:
Én már láttam nyihahaha, ahogy jött a fekete ember, hihihihihi, hogy te megint megszívod, muhahaha, mert ott jött mögötte Somlói Galuska, hehehehe…..
Azóta a kupec csak Somlói Galuska, és akárhányszor eszembe jut, én is visongok a röhögéstől. De azt csak az isten tudja, hogy mennyi sütit kell még megzabálnom, hogy a többi termékre is bazi alacsony árat adjon…
Behanyatlok…
2007 március 12. | Szerző: Gombi
Már másodszor hívott szombat óta. Akárhogy nézem, az azt jelenti, hogy naponta bejelntkezik. Pedig meg mertem volna esküdni, hogy letelik a pár nap, és a lány újra képbe kerül, minden visszaáll, és boldogan élnek, míg meg nem halnak. Pontosabban a következő balhéig. De nem, ma megint csörgött a telefon, hogy énteken koncert az új bandájával, és a barátaival, és hogy az milyen jó lesz, mennem kell. Okés, ha buli, rám lehet számítani. De azért csak óvatosan. A jóképű zenészfiúk mindig hóhányók. Persze én is lehetek. Asszem ezt most el is határoztam…
Nyaraltam
2007 szeptember 24. | Szerző: Gombi
Hát majd elfelejtettem, nyaraltam is Horvátországban. Vagy említettem? Na mindegy, gondoltam teszek ide egy fotót. A kedvencemet…
Oldal ajánlása emailben
X