Elvadult szombat
2007 március 11. | Szerző: Gombi
Kedvenc Tomi barátom rockbandája az utolsókat rúgta bizonyos tagok tvozása miatt, ezért tegnap volt a búcsúkoncert. nem akartam elmenni, tekintettel az anyagi helyzetemre, de aztán úgy voltam vele, hogy az 500 HUF még belefér, amibe kerül a buli. Úgyhogy nekiveselkedtem, kocsiba ültem, és irány a helyszín. Annyi ismerőssel találkoztam, és néhányan úgy megörültek nekem, hogy magam is meglepődtem. Szóval nem unatkoztam annak ellenére, hogy egyedül indultam neki. No de ezen kívül volt sztori bőven. Hol is kezdjem…?
Az énekes barátunk több éve tartja ugyanazt a barátnőjét, de szerencsétlen lánykát többször is kidobta már. Úgy egy hétre. Azt nem tudnám megszámolni, hogy ezt hányszor tette, de az tuti, hogy olyankor mindig jött egy sms, hogy nekünk mindenképpen találkoznunk kell. No, a drága lélek még a koncert előtt megtalált, hogy nekünk találkozni kell. Kicsit kiröhögtem, aztán megkérdeztem, hogy most éppen hány napja facér. Aszonta három, úgyhogy javasoltam még négy nap várakozást, aztán úgyis kibékülnek. Ezen kicsit megsértődött, de azért még szorongatott, és csak egykis puszikáért könyörgött. Itt megint felröhögtem (vagy inkább felsírtam), ugyanis az a látvány, amikor egy kőkemény rocker banda frontembere azért könyörög, hogy csak egy puszit had kapjon, igen csak zavarba ejtő. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy mennyire genyó vagyok, és aszontam, hogy barátocskám, ennek ára van. A banda egy régi számot csak egyetlen egyszer játszotta el, pedig nagy sikere volt. De énekes barátunk akkor azt mondta, hogy azt soha többet. No, épp itt volt az ideje, hogy drága barátom összeszedje magát, és csak nekem énekeljen. Mondtam is neki, hogy mi a feladat. Lement a koncert, elbúcsúzott a zenekar ebben a formációban, ráadás számokat eljátszották, köszönés megint, hangszereket lepakolták, már csak ácsorgott mindenki, amikor jött az ember, kiállt a színpadra egy szál mikrofonnal, zene nélkül, és elénekelte a számot. A többi zenész csak meglepődött, nem fogtak hangszert, hanem csak beálltak énekelni, és lövésük nem volt arról, hogy az nekem szólt. Gondoltam igen, elértem, jó volt, az ember megcsinálta. Azt is gondoltam, hogy egy kurta szia után elhúzok haza, de mire megfordultam, ott állt mögöttem, és aszonta, hogy ő énekelt, hol a puszi. Megkapta, ámen, mehetünk. Gondoltam én. De ez persze nem így van, mert nekünk beszélnünk kell, és különben is csak rám várt, és most akkor hogyan tovább. Én meg csak néztem, és azon gondolkodtam, hogy most ő a nő, vagy én. Egy pasi egy ártatlan smár után nem agyal azon, hogy most hogyan tovább. Vagy tévednék?? No mindegy is, Segítettem nekik cuccolni, készült pár közös kép, és itt jött a feketeleves. A kocsijába valahogy sikerült bezárnia a kulcsot az egyik cimborájának. Rajta a lakáskulccsal. Pótkulcs a lakásban. A lakás Dunaújvárosban. Másik kulcs a főbérlőnél. Na most mi legyen? Próbáltunk mindent. Beszéltünk haverokkal, hátha valakinek van autótolvaj ismerőse. Beszéltünk szervizzel. Elmentünk a rendőrségre, ahol azt mondták, hogy csak azért nem tudnak segíteni, mert épp nincs bent egy autótolvaj sem, és ezt a kocsit csak profi tudja kinyitni. Beszéltünk aztán a zárszervizzel, ők aszonták, hogy csak roncsolással lehet, majd zárcsere, potom 340 rongyért. Köszi. Úgyhogy agybaj, srácoknak két doboz cigi, a hajunk is lefagyott, közben mindenki próbálkozott feltörni valahogy az autót. A fiúk feszegették, toltűák, húzták, ablakot nyomták lefelé, én biztosítótűvel piszkálgattam a zárat, el is fordult volna, ha a tű nem olyan gyenge. Röpke 3 óra küzdelem után sikerült rábeszélni az énekes barátunkat, hogy hívja fel a főbérlőjét, az adjon egy kulcsot a lakáshoz, hozzuk el a pótkulcsot a kocsihoz, és irány vissza a helyszínre. Hát tegnap éjjel megvolt a 250 km, pedig csak hatvanat terveztem. Reggel fél hétre értem haza, kivoltam, mint egy liba, alig vártam, hogy ágyat érjek. Mindeközben drága barátom azt bizonygatta, hogy ő biza nem békül már az asszonnyal, és higyjek neki. Nincs két perce, hogy hívott, és megint győzködött, hogy nekünk találkoznunk kell. Azért én megvárnám még ezt a négy napot, hátha az asszony visszatalál hozzá. De ilyen kalandja nem lesz, mint nekünk, az biztos 🙂
Igazából egy dolog rosszul esett. Három fiú mellett én voltam az, aki ott maradt segíteni, és Tomi barátom meg elhúzott sörözni, pedig ők zenélnek együtt, nem mi. Szívesen segítettem, fuvaroztam, vagy próbáltam autót lopni, talán nem nekem kellett volna. Azt hiszem, hogy ezt a véleményemet nem fogom magamban tartani…
Fogyókúra vs. antitubák
2007 március 11. | Szerző: Gombi
Na mostan valahol ott tartok, hogy a 90 napos diétát felváltotta a mályvatea. Nem mondom, jó anyag. fogalmam sem volt arról, hogy nem csak a tej, üdítő, joghurt, hanem a sütemény, zsemle is tud abszolút folyékony állapotban távozni. Na volt néhány napom, amikor úgy éreztem, hogy kár volt a kajáért, amit megettem. Tehát a kilók száma ikszmínuszhárom. És stagnál. Node. A lényeg a cigi.
Mivel a bankszámlámon a felhasználható összeg alaposan megcsappant, valahogy megfordult a fejemben, hogy biza a legjobb módszer a spórolásra, ha nem gyújtok rá. Úgyhogy hétfőn elhatároztam, hogy leszokom. Két szálam volt még, azt reggel gyors egymásutánban elszívtam, és vártam. Vártam. Vártam. Ideges lettem. Még jobban. Valaki adjon már egy kibaszott szál cigit! Adtak. Elszavtam. Elszégyelltem magam. Kedden reggel előkotortam a tavaly valamikor megvásárolt (és persze megmaradt) tapaszokat, és kettévágtam egyet. Azért, mert egy egésztől rókázok. Nem kicsit. Úgyhogy tapasz kicsi karomra felnyal, és hajrá. Egész nap semmi. Nem kívántam. Zavart viszont a füst, de nem tudtam mit tenni. Szerdán már csak egy negyed tapasszal virgonckodtam, az asztalomra rendszeresített hamutálamba pedig egy illatgyertyát tettem, és meg is gyújtottam. Délelőtt mindenki rajtam röhögött, délutánra meg örültek, hogy ilyen jó illat lett az irodában. Aztán este jött a kihívás. Tamás nap, kocsmaparti. Reggel háromig ücsörögtem a haverokkal egy füstös kocsmában, ahol körülöttem mindenki bagóval kínálgatott, sörözött, és sajnlt, hogy jajteszegény. És érdekes, nem kellett a cigi. Csütörtökön kikerült a gyertya a hamutálból, és a helyére került a nőnapi cserepes virágocska. Itt kicsit megdöbbent az iroda népe, mert a kocsmázás után egyrészt úgy néztem ki, mint akit agyonvertek, másrészt egyre nagyobb hülyeségeket mondtam. Pénteken szintén semmi cigi, szombaton meg már meg sem fordult a fejemben, hogy gyújtsak, pedig este koncerten voltam, ahol azért igen nagy volt a kísértés… Na de ez egy másik történet. Úgyhogy most a fogyókúra szünetel, de semmi nikotin. Büszke vagyok magamra. Kicsit most meg is veregettem a vállam. Ügyes kislány.
Francba…
2007 március 1. | Szerző: Gombi
Történt, hogy van nékem hitelkeretem a folyószámlámhoz. És történt, hogy a mostani munkahelyemen bejelentettek ugyan, de eszükbe sem volt teljes összegel, hanem csak ippenhogy. Aztán meg történt, hogy a bank aszonta, hogy hitelkeret helló, miközben én még épp mínuszban voltam, és szerettem volna kihasználni a hitelkeretemet. Na meg az is történt, hogy az automata aszonta, hogy húzzak a csába, nincs lóvé. És legvégül pedig történt, hogy a kedves ügyintéző szerint nekik erről nem kell szólni, majd csak észreveszem, megoldás pedig nincs. Nekem meg pézem nincs. Egyetlen kanyi sem, mert az utolsó kétezremet beletankoltam a kocsimba, hogy fizetésig tudjak menni dolgozni. És mindez azért remek, mert a fizetésem kisebb részét kp kapom, a nagyobbat pedig utalással, amiből a bank már le is fog nyúlni annyit, hogy úgy cc. nyócvanezer lesz a nagy lóvém fizetés után. Amiből nyolcvanat be is kell fizetnem ide-oda, huszat meg el kéne tankolnom a hónapban. Ha jól számolok, akkor húsz hibádzik… És akkor nem vettem semmit, csak befizettem, meg autóztam. Hiába, neszevazzeg…
Asszem most kicsikét szar kedvem van.
GD: www.mindmegette.hu itt megtalálod a csodareceptet 90napos címszó alatt.
Fogyókúra forevör
2007 február 21. | Szerző: Gombi
Az a baj, hogy kövér vagyok. Vagy ha nem is igazán kövér, akkor is túl sok a hurka. Ha sokáig feküdnék a napon, szépen lassan ki lehetne sütni a szalonnámat. Persze iylenkor jönnek azok, akik elfogultak, hogy hülye vagy te, minek neked fogyókúra, és a többi hasonló szépség. Persze tisztán látszik (nem csak érződik), hogy ezt senki nem gondolja komolyan, csak azt nem tudom, hogy akkor mi a töknek mondogatják.
Na mindegy. A lényeg, hogy nem olyan nagyon régen megint megnézegettem a régi fotókat, és megint elkeseredtem. Ez persze nem az első eset volt, de most annyira sikerült, hogy aszontam, fogyókúra vazzeg. Egyszer már sikerült. Két évvel ezelőtt (vagy három? franc se tudja…) úgy néztem ki, mint egy lufi. Formázott lufi. Ugyaniz nem úgy híztam, hogy csak a hátsóm vagy a hasam lett nagy, hanem szépen egyenletesen mindenhová sikerült fölszednem egy adag szalonnát, amit ha szépen összeadogattam, 10 kiló jött össze. Persze ez is valami pasas hibája volt, aki mindig evett, meg nassolt, meg zabált, én meg nem csak tétlenül néztem, hanem besegítettem neki. No de pasasnak lőttek (én lőttem le), úgyhogy gyorsan le kellett fogyni. Gondolkodtam is erősen, hogy mi a francot kezdjek magammal, először is valami diéta után nézelődtem. Találtam is valami két hetes level nevű izét, végig is csináltam, két kilót sikerült lenyomni. Közben persze majdnem éhen döglöttem, úgyhogy diéta kukába, jöhet a másik. És itt lépett be a 90 napos csodabigyó. Olyannyira belelendültem, hogy csak zabáltam, meg zabáltam, meg ettem, meg kajáltam, és közben egyetlen hónap alatt ledobtam 10 egész kilócskát. Nesze vazzeg, szalonna. Az már 12 kiló zsír. Így lettem hatvan (maradhat). Csak aztán hogy, hogy nem, jöttek az ünnepek (tél volt, hó esett, iletve nem esett, de karácsony volt, mégpedig az utolsó innentől számolva visszafelé, hú de bonyolult vagyok). Aztán hiába a táncpróbák, meg a bulik, a kaják annál zsírosabbak voltak, mint hogy én azt le tudjam dobni, emberem meg lustább, mint hogy eljöjjön velem sétálni, vagy akárhová. Úgyhogy szépen lassan, pontosabban mocskos gyorsan felszaladt öt kiló. De kilót szemét kis alakok, csak jönni tudnak gyorsan, menni nem.
Hát így történt, hogy elhatároztam, fogyókúra lesz vazzeg, forevör. Hétfőtől. És ha belegebedek, akkor is visszanyerem a versenysúlyomat, ami úgy 57 körül van (na jó, volt), és bele fogok férni abba a nadrágba, amit a fotókon viseltem.
Mondtam drága jó anyámnak is a tervemet, és csodák csodájára aszonta, hogy ő is. Pedig ő meg van győződve arról, hogy neki tökéletesen a napi két zsömle (persze. napközben. este meg zugzabál). Meg néha a paradicsom. Persze látta pár éve, hogy ez a csodifogyi működik, de akkor sem csinálta végig, pedig rajta is akad úgy tíz kilócska szalonnácska.
Szóval hétfőn elkezdtük. Mivel a hétvégén bál volt, én már akkor ledobtam egy kilót, ugyanis ha az ember egész éjjel ropja, olvad a zsír rendesen. Szóval 64 kilóval indítottam hétfőn reggel, vécé, fogmosás, zuhany, körömvágás, hajszárítás után. Ma asszem szerda van, ma reggel már csak 63,2 vót ottan a kijelzőn. Szerintem jól haladok. Anyuci is izgalomban van, mert neki is megindult, úgyhogy lelkesek vagyunk, meg okosak, meg böcsületesek (nem zabálunk titokban), és Anyus barátnőmmel még tornázni is elmentem tegnap amellett, hogy itthon minden este lenyomok kétszázaz az abswing nevű csodamasinámmal.
Úgyhogy reszkess háj, narancsbőr, lebernyeg a karomon, toka, és köcsög kis zsírsejtek, akkor is lefogyok, ha sírva kell magamba tömnöm reggelire a narancsot.
Már megint csak a szórakozás
2007 február 18. | Szerző: Gombi
Hát igen, svábbál volt, az év egyik nagy eseménye kis falumban. Készültünk rá nagyon, főleg mert az összes tesóm népviseletét megint nekem kellett puccba vágnom, és ez kicsit megviselt. Pontosan négy és fél órán át szarakodtam a raklapnyi alsószoknyával, blúzzal, inggel, szoknyával, köténnyel, kutyafülével. De megérte, mert a fellépés remek volt, a Jäger is, a társaság is, és így aztán valamikor reggel fél öt körül sétáltam haza tök egyedül, még csaprészegen a buliból… Persze egy kedves táncos társam ott toporgott, hogy ő hazakísér, meg egész éjjel velem mulatozott egy alakuló kapcsolat reményében, de a négy év előny (az én javamra) túl soknak bizonyul , így aztán hagytam is a francba. Pedig micsoda jóképű gyerek ez, csak kicsikét fiatalka.
Ja, a kommentekről jut eszembe, hogy biza szemüveges vagyok, csak a kontaktlencse nem annyira látszik. Tegnap viszont muszáj volt a biciklivázat a fejemre tenni, mert a lencséim szériahibásak, én hülye meg buli előtt vittem vissza. Úgyhogy lám egy teljesen friss kép, szemüveggel, fiatalka fiúcskával, a háttérben pedig anyukámmal és a hugommal. 🙂 🙂 🙂
Vagyis majdnem, mert olyan nagyra sikeredett a fotó, hogy képtelenség feltölteni, no de majd egyszer máskor 🙂
Arccal? Anélkül?
2007 február 15. | Szerző: Gombi
Azon gondolkoztam, hogy adjak-e arcot magamnak. Aztán arra jutottam, hogy akik ismernek, és közel állnak hozzán, netalán még a sztorijaimat is kívülről fújják, azoknak mindegy, akik meg nem, azok meg had tudják meg, mekkora idióta fejem van a nyakamon. Úgyhogy álljon itt egy kép Gombiról. A 18-as karikát tessék nem figyelmen kívül hagyni, ugyanis az ivás és a dohányzs káros a fejlődő szervezetre.
Definíciók
2007 február 15. | Szerző: Gombi
Motiváció:
Munkahely: a motiváció az, amikor elmondod a főnöködnek, hogy már nagyon várod az új kupec kolleginát, hátha tudsz tőle tanulni, és ettől majd jobban érzed magad. A főnököd pedig ennek hatására jól lebasz, hogy fogd be, mert amit te csinálsz, az nagyon jó, és milyen szuperül haladunk, és különben is, a tulaj hiába kapálózik, ügyfelet nem lehet minden bokorban fogni.
Ezután azon gondolkozom, hogy ha annyira nagyon tuti vagyok, miért utálom mégis a munkámat. Úgy látom, a skizofrénia nem múlik…
És még mit?
2007 február 15. | Szerző: Gombi
Tegnap a drága jó anyám felhívott, mert azt látta egy plakáton, hogy az egyik hiperben a pipicici nagyonóccsó. Ez nem jelentett mást, mint hogy el kell mennem vásárolni. Okés, azt úgyis úúúgy imádom. Alig hogy elindultam, öcsikém hítt, hogy azt hallotta, dolgom van a bótban, így mindenképpen nézzem meg, hogy van-e erősítő a kocsijába, és mennyiért mérik. Okés, ha csak csirkét vennék, akkor úgyis túl kevés időt kéne ott töltenem. Vártam, hogy a család többi tagja is felhív valamiért, hogy vigyek nekik gumikacsát, tökiszotyit, toronyórát lánccal, vagy egy kis hercsulát. És nahááááát, kussolt a telefonom. Úgyhogy hiperben 20 perc, a legjobb időm eddig. Most vállon veregetem magam… 🙂
GD: ne haragudj rám, de besűrűsödött az utóbbi idő, és nem tudtalak hívni a meló miatt, most meg, hogy még nyugatabbra költöztem, sajnos már nem is tudnék bejárni :(((
Gombi haza
2007 február 13. | Szerző: Gombi
Mert ami volt, elmúlt, és Gombi hazament, hátán a zsákja…
De legalább békességben, szeretetben, és legfőképpen időben, még mielőtt gyűlöletbe csapott volna át az egész…
Hol van az az egyensúly???
2007 március 12. | Szerző: Gombi
Mert hogy én azt hittem, hogy majd a dohányzásról való leszokás kompenzál a fogyókúra abbahagyása miatt. Hát nem tette. Olyannyira nem, hogy ma este rálltam a mérlegre, és pont annyit mutatott, mint a diéta előtt. Vagyis pontosan 3 kilóval többet, mint amire olyan büszke voltam. Most el vagyok keskenyedve, teli vagyok lelkiismeret-furdalással, és utálom magam. Úgyhogy holnap se kaja, se cigi, se alkohol, se pasi (na ez ellen azért még tenni kéne valamit), se buli, se semmi… Aszkéta leszek. Még az is lehet, hogy leszokom a kávéról is. Meg az autómról. Bár azt munkába járni muszáj használnom, különben a megszokott fél óra helyett két és fele kéne utaznom. Na jó, autó maradhat.
Arra is gondoltam, hogy megint el kéne kezdeni tornázni a tévé előtt. Ki tudja, hátha segít. Van egy tuti kis Réka videóm. A baj csak az, hogy a csaj hangjától és a zenétől hidegrázást kapok, hullik a hajam, és rojtosak az idegeim. Egyébként hatásos. Viszont a mostani helyzetemben nincs pénzem másik kazettára, úgyhoyg marad a Réka videó egy kis Quimby-vel aláfestve. A picsa és a leszaromvazzeg-punk. Meg én. Szépek leszünk így együtt…
Oldal ajánlása emailben
X