Somlói Galuska

2007 március 13. | Szerző: Gombi |

 Igen, nagy G, mert Somlói Galuska már nem egy fogalom, nem egy süti, hanem egy személy. Ugyanis. Központi beszerzés nálam. Tehát ezer emil kiküld, árajánlat bekér, összehasonlít, dönt, oszt onnantól csak onnan rendel. Hát így csináltam én egy bizonyos csomagolóanyaggal. Meg is kaptam a legjobb árat, még alkudoztunk kicsit, bár a hölgyemény (a kupec) nem nagyon törte össze magát, hogy adjon árat még erre meg arra. Viszont egyszer csak bejelentkezett egy másik cég embere, hogy ő sajnos betegszabin volt, de mindenképpen adna árat, mintát, randit, mindent. És a randit a fiatalember itt biza szó szerint értette. Mondtam neki, hogy nekem olyan áram van, amit nem tud überelni, de azért lehet próbálkozni. Pechemre a szomszédban van a cég, tehát még csak ki sem tudtam kerülni a választ arra a kérdésre, hogy ugye mi egy helyen szoktunk ebédelni (az étteremnek csúfolt valamiben az ipartelepen). Mert ő mindenképen meghívna egy máglyarakásra, közben elmondja, amit akar. Okés, 10 percet kap, máglyarakást szeretem, mehetünk. Oszt legfeljebb nem nyert. Telefon le, kisebb röhögés, amint ezt az irodában elmesélem, kollegina felajánl egy szereposztó kanapét használatra, főnök visít a röhögéstől, és javasol egy rövid szoknyát, hátha az lejjebb nyomja az árakat.

Egyszer csak csörög a telefon, ember hív, hogy csak délután ér a telepre, de ott áll egy cukrászdában, ahol nincs máglyarakás, de van somlói galuska, tehát azt hoz. Okés, még levegőt sem vettem, már megbeszélte, elköszönt, telefont letette. Bár én lennék ilyen jó kupec. Meg is érkezett a drága lélek fél órával a munkaidő vége előtt, kicsit anyáztam is, de azért zsebre vágtam a tárgyaló kulcsát, és mehetünk. A félórs megbeszélés során 10 egész percig bírtunk beszélni üzletről, a maradék 20 percben megtudtam szinte mindent a magánéletéről, hogy jó nő vagyok, hogy szép a szemem, hogy legközelebb máglyarakást kapok, és hogy mi micsoda jó üzletet fogunk kötni. Okés, megszabadultam, somlóit megkaptam, ember el, kollegina erősen röhögve kérdezni, hogy mivót.  Ajjajj, nehéz lesz megszabadulni…

Másnap ember csörög, hogy ő hozna mintát, ha kap a miénkből egyet, hogy bevizsgálja. Mondom rendben, szerva itt, csere ott, minden okés lesz, alig egy perc. Találkozunk 10 körül. 11 után hív, hogy ebédidő van, drága, tán kéne enni egy máglyarakást, úgyis hozott nekem mintát, találkozzunk az étteremben. Rendben, megyek. Étteremben csak szilvás rétes volt, nem baj. Nem volt viszont minta, szóval átvert a galád, de kajálás közben még többet mesélt az életéről. Példul hogy ő biza aktívan társkeres. Itt bölcsen hallgattam, én még csak véletlen sem mondtam semmit, nehogy félre értse. Magamról pláne. Ez aztán a plátói kapcsolat. Szóval minta nem volt, aszonta délután beugrik. Ugrott. Egy percre, mert többet nem hagytam neki, viszont végre volt mintám.

No, ma úgy döntöttünk, hogy kipróbáljuk a termékét a drága léleknek, és rendeltem tőle egy tetemes mennyiséget, had örüljön. Igazából én is örültem kicsit, mert olcsóbb volt, mint bárki, a minőség sem rossz, csak hát a társaság… Örült is a lelkem, ahogy letettem a telefont, már hívott is megint, hogy beugrana a főnöke bemutatkozni nagy örömében. Ugorjon, ámen. Ugrott. Viszont jött vele a drága lélek. Újabb fél óra, legalább a főnöke szimpatikus volt, ám most se rétes, se somlói. Legalábbis süti nem volt. Viszont ahogy kihúzták a lábukat, én meg az enyémet vissza az irodába, már láttam kolleginát, ahogy vinnyog, és próbálja elmondani a következőket:

Én már láttam nyihahaha, ahogy jött a fekete ember, hihihihihi, hogy te megint megszívod, muhahaha, mert ott jött mögötte Somlói Galuska, hehehehe…..

Azóta a kupec csak Somlói Galuska, és akárhányszor eszembe jut, én is visongok a röhögéstől. De azt csak az isten tudja, hogy mennyi sütit kell még megzabálnom, hogy a többi termékre is bazi alacsony árat adjon…