Eltűntem, megkerültem

2007 szeptember 9. | Szerző: Gombi |

 És tényleg. Annyira beleugrottam  a munkába, táncolásba, ebbe-abba, hogy egyszerűen nem volt időm blogolni. No de mostan megint itten vagyok, hajrá.

Egyébként ha már új kezdet, induljon egy élménnyel, életemben először láttam a tengert. Nagy volt, és sós, és csípte a számat, kiszárította a bőrömet, de csudajó élmény volt, lebarnultam, a sós levegő kordában tartotta az allergiámat (de csak addig, míg haza nem értem, azután a fejemet elöntő anyag egy hatalmas vukot eredményezett), kipihentem magam, még fogytam is (pedig csak zabáltunk meg aludtunk, mint a gyerekek), úgyhogy most végre feltöltődve mehetek dolgozni. Mmmmm, micsoda jó lesz, gondolom senki hozzá sem szagolt az asztalomhoz, így legalább el tudom foglalni magam a következő két hétre, napi 12 órában. Hát kell ennél szebb…?

Egyébként összefoglalnám az eseményeket május óta. Ember lecserélve, minőségi csere volt, belátom. Nem is értem magam, mit ettem az előzőn. Messze is volt, tulok is volt, eccerűke, mint egy gumicsimma, no mindegy. Somlói Galuskát kirúgták, a céget, ahol dolgozom, eladták. Szerencsére a helyem fix, annyira, hogy megdobáltak aláírási joggal is (bár ez veszélyes), de legalább nem akarnak kirugdosni. Oszt nézzük, mi van még. Saci, a spanci babákat vár, talán pár nap, és sok kicsi Saci fog itt randalírozni a kertben (na azért a kutyarandi megérne egy külön fejezetet, de ezt máskor). A kölykeink tánccsoportja megérte az első szülinapját, 22-én lesz az első külföldi fellépésük, nagyon büszke vagyok rájuk. Talán egyszerre ennyi, úgyis jövök még. Blogolni megint, hihi 🙂  No de most elszívok egy cigit, arról ugyanis még mindig nem sikerült leszokni…