Meló szarásig

2007 szeptember 24. | Szerző: Gombi |

 Nem vagyok egy naplopó, de valahogy nehezen viselem ezt az időszakot. Kicsit nagyobb a nyomás, ezt már csak úgy lehet elviselni, ha az irodában lévő három p..csa (két kollegina és jómagam) brutálisan vulgrisak vagyunk, és gátlástalanul zavarba hozunk mindenkit. Ilyenkor kicsit (na jó, sírásig) röhögünk, és megvan az újabb lendület. Viszont cicusunk is megkapta a lendületet, pár hete van hátra, és repül. Addig is ellenőrizzük, álruhában. Vicces lesz, amint megjelenek az egyik telephelyen, és jelentkezem munkára álnéven, hogy kifigyeljem, mi megy a raktárban. Még sosem csináltam ilyet, de már most élvezem. Fúúj, genyó vagyok.

Azt szeretnén én tudni, hogy mitől vagyok ilyen átkozottul fáradt. A hétvégén Szlovákiában voltam táncolni a felnőtt+gyerek csoporttal, de ott már éjfélkor elhajlott a társaság. Miközben kilencen ültünk az ágyunkban (egy szobában, koedukáltan), pizsiben természetesen, meg kellett állapítanunk, hogy öregek vagyunk. Bezzeg a kölykök hajnali háromig dorbézoltak, tojtak ők a takarodóra. Másnap meg sírtak, mint a fürdős kurva, hogy fáradtak, és ők biza nem tudnak sétálni. Hát megsétáltattam én őket, az tuti, senki nem maradt ki a jó kis kulturális programokból… 🙂
Ajjajj, már megint genyó vagyok, és már nem is tudom magam visszafogni. De hát ilyen az élet, aki ismer, az bírja :))