Fogyókúra forevör

2007 február 21. | Szerző: Gombi |

 Az a baj, hogy kövér vagyok. Vagy ha nem is igazán kövér, akkor is túl sok a hurka. Ha sokáig feküdnék a napon, szépen lassan ki lehetne sütni a szalonnámat. Persze iylenkor jönnek azok, akik elfogultak, hogy hülye vagy te, minek neked fogyókúra, és a többi hasonló szépség. Persze tisztán látszik (nem csak érződik), hogy ezt senki nem gondolja komolyan, csak azt nem tudom, hogy akkor mi a töknek mondogatják.

Na mindegy. A lényeg, hogy nem olyan nagyon régen megint megnézegettem a régi fotókat, és megint elkeseredtem. Ez persze nem az első eset volt, de most annyira sikerült, hogy aszontam, fogyókúra vazzeg. Egyszer már sikerült. Két évvel ezelőtt (vagy három? franc se tudja…) úgy néztem ki, mint egy lufi. Formázott lufi. Ugyaniz nem úgy híztam, hogy csak a hátsóm vagy a hasam lett nagy, hanem szépen egyenletesen mindenhová sikerült fölszednem egy adag szalonnát, amit ha szépen összeadogattam, 10 kiló jött össze. Persze ez is valami pasas hibája volt, aki mindig evett, meg nassolt, meg zabált, én meg nem csak tétlenül néztem, hanem besegítettem neki. No de pasasnak lőttek (én lőttem le), úgyhogy gyorsan le kellett fogyni. Gondolkodtam is erősen, hogy mi a francot kezdjek magammal, először is valami diéta után nézelődtem. Találtam is valami két hetes level nevű izét, végig is csináltam, két kilót sikerült lenyomni. Közben persze majdnem éhen döglöttem, úgyhogy diéta kukába, jöhet a másik. És itt lépett be a 90 napos csodabigyó. Olyannyira belelendültem, hogy csak zabáltam, meg zabáltam, meg ettem, meg kajáltam, és közben egyetlen hónap alatt ledobtam 10 egész kilócskát. Nesze vazzeg, szalonna. Az már 12 kiló zsír. Így lettem hatvan (maradhat). Csak aztán hogy, hogy nem, jöttek az ünnepek (tél volt, hó esett, iletve nem esett, de karácsony volt, mégpedig az utolsó innentől számolva visszafelé, hú de bonyolult vagyok). Aztán hiába a táncpróbák, meg a bulik, a kaják annál zsírosabbak voltak, mint hogy én azt le tudjam dobni, emberem meg lustább, mint hogy eljöjjön velem sétálni, vagy akárhová. Úgyhogy szépen lassan, pontosabban mocskos gyorsan felszaladt öt kiló. De  kilót szemét kis alakok, csak jönni tudnak gyorsan, menni nem.

Hát így történt, hogy elhatároztam, fogyókúra lesz vazzeg, forevör. Hétfőtől. És ha belegebedek, akkor is visszanyerem a versenysúlyomat, ami úgy 57 körül van (na jó, volt), és bele fogok férni abba a nadrágba, amit a fotókon viseltem.
Mondtam drága jó anyámnak is a tervemet, és csodák csodájára aszonta, hogy ő is. Pedig ő meg van győződve arról, hogy neki tökéletesen a napi két zsömle (persze. napközben. este meg zugzabál). Meg néha a paradicsom. Persze látta pár éve, hogy ez a csodifogyi működik, de akkor sem csinálta végig, pedig rajta is akad úgy tíz kilócska szalonnácska.
Szóval hétfőn elkezdtük. Mivel a hétvégén bál volt, én már akkor ledobtam egy kilót, ugyanis ha az ember egész éjjel ropja, olvad a zsír rendesen. Szóval 64 kilóval indítottam hétfőn reggel, vécé, fogmosás, zuhany, körömvágás, hajszárítás után. Ma asszem szerda van, ma reggel már csak 63,2 vót ottan a kijelzőn. Szerintem jól haladok. Anyuci is izgalomban van, mert neki is megindult, úgyhogy lelkesek vagyunk, meg okosak, meg böcsületesek (nem zabálunk titokban), és Anyus barátnőmmel még tornázni is elmentem tegnap amellett, hogy itthon minden este lenyomok kétszázaz az abswing nevű csodamasinámmal.
Úgyhogy reszkess háj, narancsbőr, lebernyeg a karomon, toka, és köcsög kis zsírsejtek, akkor is lefogyok, ha sírva kell magamba tömnöm reggelire a narancsot.