Kuka

2008 március 6. | Szerző: Gombi |

Miért? Vazze. 
Miért mindig én? Vazze.
Ölég már.

Szóval az, hogy mindenki engem talál meg lelki kukának, az má aztán télleg sok. Mert ha kiccsaládom, Anyus, Tomi barátnőm vagy Böbe meg Cili nyígnak, az teljesen normális. Én is nyígok nekik. De hogy a vadidegenek is sorra előttem taknyolnak el, majd nyújtják kis kezüket, hogy segítsem fel őket, és ha már ott vannak, akkor gyorsan el is sírják bánatukat, na azt már nem.  Pedig de, úgy látszik, hogy a nagygóré odafönt, akit páran Istennek hívnak (milyen hülye név egy pasasnak), így osztotta le a melót. Én ott vagyok, hallgatok, bólogatok, és közben megértő fejet vágok. Meg érdeklődőt. Meg együttérzőt. És néha belekérdezek. Na nem mamagtól, így működöm. Próbáltam már elrontani magam párszor, hátha akkor kussol mindenki. De úgy látszik, hogy automatára vagyok állítva, és amint összezavarom a drótokat, jön az önműködő javítóprogram, oszt megold mindent. Én meg eztán is csak hallgatok, bólogatok, vállat veregetek, belekérdezek, és együttérzek.

Pont ma. Ma durrant el az agyam, amikor a gigoló kiráncigált az asztalom mögül, majd kitolt a folyosóra, hogy cigizzünk. Két dolgot tisztáznék. Gigoló egy új kolléga. Sokat lóg rajtam, és mindig túl közel áll. És persze mindig vigyorog. A másik, hogy nem bagózik. De ha felém jön, és beszélgethetnékje támad, akkor mindig lehúz.

No, gigoló aszondja, hogy szarul nézek ki, mi a baj. Mondom semmi, hagyjál engem lógva. Itten a kolleginák picikét meglepődtek, mert ugyan nyers mindenki a bandában, de ennyire azé’ nem. No de én akkor is, és menjek vele cigizni. Mondtam én az embernek, hogy akadjon le rólam, menjen szépen játszani. Nem értette. Elmondtam még egyszer, durván. Erre azt bírta mondani, hogy le vagyok lakva, és rám fér egy cigi. Na itten felbőszültem, felálltam, számba dugtam egy cigit. Fordítva. Kivettem, visszafordítottam, és kiköhögtem, hogy na gyere csak, kispajtás. A folyosón elhangzott a kérdés, miszerint mi van velem, mert ő látja, hogy csak ülök. Eligazítottam az embert, hogy a világ kegyetlen. Nem lehet mindig mindenkinek jó napja, nekem most szar van éppen. Ezt nyugtázandó megkérdezte, hogy tudok-é valami jóféle albérletet. Aha, ez volt a csel. Kicsiny pirinyó angyalbögyöllő aztaz várta, hogy majd jól megkérdezem, mi van otthon, de én csak ennyit bírtam:

– Mi van, nem főznek rád?

Picit még siránkozott, hogy most éppen nem, meg hát az otthoni dolgok, de mivel ma nem voltam együttérző hangulatban, hát nem tartott tovább fél óránál.

Valaki mondja meg, hogy mivel találom meg azt a tetkót a homlokomon, ami azt hirdeti, hogy ide gyertek, lelki toprongyok. És hogy tudom alávésni, hogy óránként 12000 HUF…

Vazze.