Időt akarok!

2007 november 8. | Szerző: Gombi |

 Sokat. Többet. Meghülyülök attól, hogy este hétig dolgozom, aztán hogy még időben hazaérjek, és lássam a famíliát, gyorsan hazaküldöm magamnak a munkát, amit aztán rövid családi élet után folytatok, hogy ilyenkor (0:04) küldjem vissza magamnak a kész anyagokat. És akkor itt jön, hogy arra sincs isőm, hogy leírjam, ember döntött. De akkor is leírom, még ha címszavakban is.

Vasárnap aszontuk, legyen pár egymás nélküli nap. Kedden hívott, hogy találkozzunk. Megszületett az eredmény. Aszonta, hogy ő biza folytatná így, ahogy van (persze, mert kényelmes, no meg jól érzi magát), de velem szemben ez nem korrekt (abszolút egyetértek), és nem szeretné vesztegetni az időmet (úristen, mintha 40 lennék, és persze még gyerektelen). Megértettem, köszi, szia, ennyi. De azért jó lenne, ha kapcsolatban maradnánk, mondja ő. No persze, nehezítsük csak meg a dolgomat.

Hát ha rajtam múlik, inkább nem keresem, az a tuti. Hát röviden ennyi, hosszabban meg majd akkor, amikor a szaki végre idetalál, hogy beállítsa a notebook-omhoz a madzag nélküli hiper-szuper internetet, hogy már az ágyból se kelljen kimásznom ahhoz, hogy kommunikáljak a világgal. Így szép, nem? Lehetek randa, slampos, mégis enyém minden 🙂

Ajjaj, már csak a baromság jön belőlem, takarodót fújnék…