Eredmény?

2007 november 5. | Szerző: Gombi |

 No eljutottunk emberred odáig (miután a vasárnapi színház után aszonta, hogy vele kéne lennem), hogy odaböktem kerek-perec, hogy mondjon valamit. Most már tojok rá, hogy feketét vagy fehéret, de köhögje ki. Kis rávezetéssel (mint az oviban: az jó lesz, hogy…?), de sikerült kinyöszörögni, hogy akkor pár napig ne lógjunk egymás haján, hátha akkor kiderül, hogy egyáltalán hiányolja-e a remek társaságomat. Úgyhogy mostan én itthon, ő otthon, telefont sem emeltük egymásra, majd lesz valahogy. Egy kedves kollegina mindig szongya, hogy az ilyen b*sszon egyedül. Én nem vagyok ilyen egyszerű most (bár a mai napom úgy telt, hogy szívesen elvágtam volna bárki torkát egy rozsdás kanállal), mert hát azé’ mégis… Ugye…

Ez eddig egy (viszonylag) jó hír. Oszt nézzük a következőt. Remekül haladok én a fogyókúrával, de van baj is bőven. Találtam egy nadrágot a szekrényben, ami azért hevert ott egy éve cetlivel, tokkal, vonóval, mert dagadék voltam. Most sikerült magamra húznom, nem is feszült igazán, ponjó. Erre elengedte a varrás a fenékrészen úgy 10 centin, mert ugye a kínai az kínai, még ha szép is. De a bajban is örülünk. Most például annak, hogy nem a munkahelyemen történt mindez. Utálok félmeztelenül üve a székemen nadrágot fércelgetni (volt már rá példa), rengeteg idő megy el vele, és a többiek csak röhögni tudnak rajtam.

Na és akkor holnap végre hozzá jutok a kicsi kis összecsukható gépezetemhez, amihez talán sikerül madzagtalan netet is varázsolni valami rádiós izével, úgyhogy eztán nem kell sorszámot húznom, hogy kicsit szörfölhessek.

Csudaszép ez a nap, nem? 🙂