Tudatzavar

2007 február 4. | Szerző: Gombi |

 

Azt hiszem, definiáltam. Magamnak. Tehát: a tudatzavar az, amikor együtt élsz valakivel, akit alapvetően szeretsz (a szerelmet talán máskor fogalmaznám meg), de közben akárhányszor együtt iszogatsz a legjobb barátoddal, mindig összekeveredsz vele, és megállapítod, hogy valamit elrontottál.

Józanul persze soha nem történik semmi, mert ugye a barátságot nem lehet kockára tenni, de közben azt várod, hogy mikor lesz a következő borozgatós, beszélgetős találkozás. És amíg vársz, szépen lassan meghülyülsz, mert ennyi év után pont akkor derül ki, hogy mindketten többet akartok, amikor már nyakig belemásztál egy kapcsolatba. Eközben nem eszel, mert a gyomoridegtől semmi nem marad benned, és lesed a telefont, ami nem azért nem szólal meg, mert a másik nem akar hívni, hanem mert nem mer.

És még merje állítani valaki, hogy egy hangyányi nyoma is van bennem egy normális személyiségnek. Nincs. Soha nem is volt. Vénségemre lettem totálisan idióta, egy érzelmi roncs.

Vasárnap van. Este táncolnom kell, ahol ha minden igaz, kiderül, hogy a párom hajlandó-e táncolni a jövőben. Holnap hétfő, és mennem kell dolgozni arra a helyre, amit lassan szívből gyűlölök. Már most tudom, hogy egész nap az estét várom, de nem azért, mert látni fogom 4 nap után azt, akivel élek, hanem mert végre találkozom a barátnőmmel, akinek kibeszélhetem magam. Aztán keddtől várom a pénteket, mert újra jövök a családhoz, a szombatot, mert a többi barátnőmmel egész éjszakás lelkizés lesz némi alkohol és rengeteg cigaretta mellett, és persze mindeközben azt, hogy a legjobb barátom megint hívjon.

Lassan fel kell hívnom a lelki segélyszolgálatot…