Kollegina
2007 január 3. | Szerző: Gombi |
Jött egy. Új. Tegnap. Tudtam, hogy jön, és ő lesz a másik kupec, még örültem is. Gondoltam végre valaki, akinek van fogalma arról, hogy kell kupeckedni, és majd jól megtanít engem. Hát jött.
Kiderült, hogy kolleginát hiába vártam, mint mentőövet, inkább mint kolonc érkezett. Ugyanis pontosan ahogy nekem sem, neki sincs halvány lila fölhője arról, hogyan köll eladni. Ez persze nem az ő hibája, hanem a cégvezetésé, mert két kezdőt egy csapatba, ráadásul úgy, hogy a mi nyakunkban van a legnagyobb nyomás, hááááát…. No de ez a legkevesebb, hiszen kolleginának kiterjedt ügyfélköre leledzik.
Tehát tegnap reggel összetalálkozás, bemutatkozás, kedves, aranyos, szimpatikus. Tényleg. De mire délután lett, olyan szinten zúgott az agyam tőle, hogy gondoltam inkább ne legyen őszinte a mosolyom, mint nyers a modorom. Ugyanis. A hölgy az első munkanapjának nagyjából a felét azzal töltötte, hogy telefonált. És nem feltétlenül céges ügyben. Sőt. Ettől kicsit elbizonytalanodtam, mert én azt gondoltam mindig is, hogy a magántelefonjaimat az irodán kívül intézem, ha csak nem valami extra sürgős. Oszt amikor sikerült végre összegyűjtenie a már összegyűjtött ügyfeleit, javasoltam, hogy tán hívja fel őket egyesével. Itt jött egy kis pánik, ezért el kellett szívni gyorsan két cigit, aztán le kellett menni a boltba. Húsz perc után sem került elő, gondoltam akkor én is leszaladok egy szabatéri bagarettára, mert ugye az ottan jobban esik. Hát látom, hogy a kollegina a bejárattól 50 méterre nagyon telefonoz+bagóz. A kezében még nem volt semi, tehát gyanítottam, hogy még nem járt a boltban, ami tök mellesleg úgy 60 méterre van a bejárattól. Sebaj, bagaretta elégett, letelt a tíz percem, elnyomtam, beballagtam. Hölgyemény negyed óra múltán megérkezett. Itt egy pillanatra bevillant, hogy vajon az új munkaerő az első napon mit engedhet meg magának, és mit nem. Talán túlságosan vaskalapos vagyok, de ha nekem szemet szúrt azelső három óra, akkor mit gondolt a főnökünk? Talány…
No mindegy, estére már tudtam, hogy elvált, albérletben él, van egy 18 éves gyereke, aki az idén ihatott először alkoholt szilveszterkor, és a pasija mindenképen Audit akar venni, aki egyébként biztonságtechnikai manager (őr), és valahol a város szélén laknak, és és és. Még nagyon sok dolgot, amire nem voltam kíváncsi, mert én sem mondom el ugyanezeket magamról.
Szerintem velem van a baj. Tegnap csak délutánra borított ki, ma már délelőtt nehezen viseltem. És van a hétből még két nap, ráadásul nincs még saját gépe, telefonja, birodalma, tehát az én birtokomat háborítja, meg én idegeimet borzolja… Segítséééééég, még azt is megkérdezte, hogy ottan vagyok-e az iwiw-en!!!! Sok ez nekem, kérem…
Kiderült, hogy kolleginát hiába vártam, mint mentőövet, inkább mint kolonc érkezett. Ugyanis pontosan ahogy nekem sem, neki sincs halvány lila fölhője arról, hogyan köll eladni. Ez persze nem az ő hibája, hanem a cégvezetésé, mert két kezdőt egy csapatba, ráadásul úgy, hogy a mi nyakunkban van a legnagyobb nyomás, hááááát…. No de ez a legkevesebb, hiszen kolleginának kiterjedt ügyfélköre leledzik.
Tehát tegnap reggel összetalálkozás, bemutatkozás, kedves, aranyos, szimpatikus. Tényleg. De mire délután lett, olyan szinten zúgott az agyam tőle, hogy gondoltam inkább ne legyen őszinte a mosolyom, mint nyers a modorom. Ugyanis. A hölgy az első munkanapjának nagyjából a felét azzal töltötte, hogy telefonált. És nem feltétlenül céges ügyben. Sőt. Ettől kicsit elbizonytalanodtam, mert én azt gondoltam mindig is, hogy a magántelefonjaimat az irodán kívül intézem, ha csak nem valami extra sürgős. Oszt amikor sikerült végre összegyűjtenie a már összegyűjtött ügyfeleit, javasoltam, hogy tán hívja fel őket egyesével. Itt jött egy kis pánik, ezért el kellett szívni gyorsan két cigit, aztán le kellett menni a boltba. Húsz perc után sem került elő, gondoltam akkor én is leszaladok egy szabatéri bagarettára, mert ugye az ottan jobban esik. Hát látom, hogy a kollegina a bejárattól 50 méterre nagyon telefonoz+bagóz. A kezében még nem volt semi, tehát gyanítottam, hogy még nem járt a boltban, ami tök mellesleg úgy 60 méterre van a bejárattól. Sebaj, bagaretta elégett, letelt a tíz percem, elnyomtam, beballagtam. Hölgyemény negyed óra múltán megérkezett. Itt egy pillanatra bevillant, hogy vajon az új munkaerő az első napon mit engedhet meg magának, és mit nem. Talán túlságosan vaskalapos vagyok, de ha nekem szemet szúrt azelső három óra, akkor mit gondolt a főnökünk? Talány…
No mindegy, estére már tudtam, hogy elvált, albérletben él, van egy 18 éves gyereke, aki az idén ihatott először alkoholt szilveszterkor, és a pasija mindenképen Audit akar venni, aki egyébként biztonságtechnikai manager (őr), és valahol a város szélén laknak, és és és. Még nagyon sok dolgot, amire nem voltam kíváncsi, mert én sem mondom el ugyanezeket magamról.
Szerintem velem van a baj. Tegnap csak délutánra borított ki, ma már délelőtt nehezen viseltem. És van a hétből még két nap, ráadásul nincs még saját gépe, telefonja, birodalma, tehát az én birtokomat háborítja, meg én idegeimet borzolja… Segítséééééég, még azt is megkérdezte, hogy ottan vagyok-e az iwiw-en!!!! Sok ez nekem, kérem…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: