Jézuska

2006 december 24. | Szerző: Gombi |

 

Ma végre megérkezett a jézuska :))  Gondolom mindenkihez, úgyhogy ez nem nagy újság. Előtte persze mint mindenhol, itt is nagy sütést kellett rendezni, nehogy szegény éhen maradjon. Úgyhogy anyám, az a drága jó reggel aszonta, hogy ma sütünk egy kis sütit.

Egy kicsit. Úgy indított, hogy bekevert egy nagy vödörnyi masszát, hogy abból biza kókuszgolyó lesz. Nem elég, hogy utlom a kókuszos sütiket, még begyúrni is nekem kellett. Majdnem begolyóztam, mire kigolyóztam az összes nyomorult kókuszgolyót. készült még almás-piskótás valami is, meg mirindás meg másik kókuszos sütike is, úgyhogy összesen négyféle sütit sikerült összerittyenteni már megint… Nem mondom, szeretem az édességet, de amikor az ember lánya 5 órán át szarakodik ezekkel a krémes izékkel, én a hajamat hullajtom.
Sebaj, készen lettünk, ebédeltünk (maradt egy kis halászlé:)), aztán egy cigi-kávé után mindenki elvonult ajándékot csomagolni, hogy jöhessen a jézuska. Végül négy óra tájban volt a nagy ajándékozás, szokás szerint az ajándékok hiába voltak kicsik, nagyon találó volt mindegyik.

Szüleink ugye gyilkolóeszközt kaptak a kandallóhoz, amire anyukám megjegyzése annyi volt, hogy a suszter cipője mindig lyukas. Aztán visított röhögéstől. Ugyanis apukám, a lelkem már ezer éve ígér ezt-azt, mert nagyon ügyesen tud díszkovácsolni. Ha van kedve. Nem volt. Úgyhogy erről le van a gond. A hugunk mp3-lejátszót kapott, ettől aztán egész este olyan jókedve kerekedett, hogy mi is nyolcvanszor meghallgattuk a gumimacikat, meg négy másik kedvencét, amitől mi ugyan falnak megyünk, de neki tetszik. Öcsém tele lett ruhával, marcipánnal és az autórádiójának egy részével, ugyanis az volt az ajándék, hogy egy részét én állom, de megvesszük most, és a maradékot később fizeti. Viszont már be is van építve az autójába, edig nem volt egyszerű. És akkor itt jöttem én a sorban. Öcsitől megkaptam a legkedvencebb magyar filmet, a Portugált, embertől Ékos legújabb albumát, a szüleimtől pedig…   Három a doboz, kezdjük hát a tetején. Az első egy bazi nagy doboz tea volt, 100 filterrel a kedvenceimből. Kicsit megszállott vagyok, na, ez van. Teát bármikor. A második dobozban egy digitális konyhai mérleg volt, aminem naaaaagyon örültem, mert mérlegem sajnos nincs. Öcsém meglátta, felröhögött, és beszólt, hogy most már mehetek is, cuccoljak, aztán szevasz, lehet költözni. Az utolsó doboz volt az igazi nagy meglepi, egy digitális személymérleg, amivel már hónapok óta szemezek, de még nem vettem meg soha. Néha azért, mert nem volt pénzem, néha azért, mert feleslegesnek gondoltam, néha mert nem tudom miért, és legutóbb meg azért, mert amikor a mérlegeket stíröltem, az öcsém elrángatott valami sokkal fontosabb miatt, és el is feledkeztem róla. Viszont ma ráálltam a mérlegre, és biza aszonta, hogy nem feledkezhetek meg magamról, tessék lefogyni. Viszont olyan gyönyörű darab, hogy egész délután azt hurcolásztam magammal, mint valami gyerek az új babáját. Talán még nem nőttem fel.

Szóval itt volt a jézuska, és mindenki örült mindennek, végre pihi van, és majd karácsony után lefogyok. Megígérem. Ámen 🙂