Bulit ide, de hirtelen

2006 december 24. | Szerző: Gombi |

Igen, tudom, mostanában keveset írok, de a galád Ember lakásában nincs net, én pedig a munkahelyemen nem nagyon tudok blogolni, mert ott ugye kupeckedni kell. Meg a munkahely az munkahely. No. De majd igyekszem.

Történt tegnap, hogy ippen csak hazaértem embertől, és betettem a lábam a házba, szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy a szüleim már megint vásárolni mentek, a konyha meg szalad. Okés, lecuccoltam, cigi, kávé (mert azt embernél nem lehet, mármint a cigit), oszt had szóljon az a mosogatógép, meg törlőruha. Két óra tájban a szülőpár hazatért, kezükben egy zsák holmival, én a látványról azt mertem feltételezni, hogy kiraboltak egy hipert. Persze kiderült, hogy nem volt itthon egy darab kaja sem (szerintem még egy hónapig lazán eléltek volna), és gyorsan el kellett menni egy Metro-körútra. Ott jól bevásároltak minden jóból, és nem maradhatott ki a hal sem. Csak hogy. Miután megvettek máfél kiló harcsát, kifelé ajádékba kaptak egy bazi nagy pontyot. Nem tudták, hogy miért, csak úgy. Úgyhogy anyukám erősen elkezdett gondolkozni, hogy mennyi cucc kerüljön a halászlébe. Minden. Ajjajj, az túl sok, de nem baj, majd meghívjuk a keresztapámat, aki történetesen anyukám kisebbik bátyja. Mert hogy van egy nagyobbik is. Nővére is van kettő. Összesen vannak öten, szép nagy a család. No lényeg az, hogy eszébe ötlött, hogy meg kéne hívni egy halászlézabálásra a keresztapámékat. Ámen, mehet a telefon. No de ha őket is, akkor a másik bátyja sem maradhat ki. Jó, már látom, hogy ők is eljönnek, tehát én megyek értük, sebaj. És ha mr itt lesz a két bátyja, a két nővére sem maradhat ki, ahogy az apukám nővére sem. Apukám szülei picivel óvatosabb duhajok voltak, ők csak ketten testvérek.
Szóval délután háromkor körbetelefonáltuk a fél világot, hogy zaba nálunk este hatkor, mindenkinek itt a helye. Egy kivétellel mindenki szólt is, hogy jön, így hát elkezdődött a hajtás. Igen, csak egy halászléről volt szó, tehát anyám, az a drága jó mindenkinek a lelkére kötötte, hogy ne számítsanak nagy bulira, csak egy kis leves lesz. Ehhez képest feldobtunk főni egy kondérnyi levest, bedagasztottunk, kiszaggatunk, megsütöttünk egy rakat sajtos pogácsát, sütöttünk egy nagy adag kacsatepertőt májjal, hogy mindenkinek jusson, és a hugom még elszaladt egy kis másféle sütiért is. Mire mindenki megérkezett (fél hatkor), minden glédában, asztal kihúzva (12 személyes, még jó, hogy ekkora), megterítve, tálalva, kezdődhet a zabálás. Ha jól számolok, akkor összesen 14 (ebből 4 kölök) bélpoklos tömte magába a kaját tegnap este, miközben időnként visítoztunk a röhögéstől, mert ugye tudvalevő, hogy a család kicsit defektes.
A zabálás mellett kicsit iszogattunk is. Keresztapám valahonnan szerzett idei száraz vörösbort, ami olyan ütős volt, hogy a második pohár után elgondolkodtam, hogyan kéne felállnom az asztaltól. Sikerült, felálltam, kimásztam, cigi, kávé, jöhet a többi. Keresztapucival az arcunkba toltunk másfél lityit a nedűből, mosolyogtunk is mindketten, mint akit baszni visznek, már bocs…  :))  Nagyjából tíz óra lehetett, amikor az utolsó rokon is elhagyta a hajót, viszonylag kevés romot hagyva maga után, úgyhogy jól sikerült a buli. A drága jó anyámmal kicsit összerántottuk a lakást, már amennyire mozogni tudtam, aztán irány az ágy. Az ágy felé útba ejtettem a fürdőt, lezuhanyoztam (szerintem), és arra gondoltam, hogy megnézek egy filmet, de itt mintha elvágták volna a dolgokat, mert lövésem nincs, hogy mi volt a tévében, vagy hogy tévéztem-e egylátalán. Viszont a bor tényleg jó volt, mert ma reggel mintha elfújták volna az egészet, fejem nem fájt, gyomrom nem kavargott, úgyhogy már halkan szóltam keresztapámnak, hogy a következő látogatás alkalmával csak úgy jöhet be, ha van nála még ebből a jóféle nedűből :))

(GD: hogy is van az a hatvani direktjárat? Izgatja a fantáziámat, hogy mégis miféle melót tudsz nekem, ahogy nem kell kupeckedni, viszont kiélhetem a készletes, log. asszt. és vezetői hajlamaimat :)))