Melódilemma

2006 december 18. | Szerző: Gombi |

Itt van ez a meló, amit mostan csinálok. Logisztikus volnék, kérem szépen. Ehhez képest, mostan az van, hogy logisztikus vagyok ugyan, de inkább kupec. Négyzetméterkupec. Ugyanis én vagyok a cégnél maga a sales. Egyedül. Azt hiszem, hogy nem szeretem. Három hetem volt kideríteni, ki is derítettem ügyesen. Nincs a közelemben se egy raklap, se egy béka, sehol egy nyomorult targonca, csak íróasztalok, telefon, pár perverz kolléga, síri csönd az irodában, mert rádió az nincs. Nekem meg mintha hiányozna pár raklap, egy-két béka, itt-ott egy-egy szaladó targonca, kamionok, és ha már iroda, akkor valami zene. No de az nincs. Van viszont egy gyönyörűséges telefonom, amit arra kell használnom, hogy eladok. Négyzetmétert. Pontosabban kiadok. Vagyis ügyfelet keresek. Porszívóügynök vagyok, na, csak kinyögöm végre.
A baj az, hogy a hangulatom hullámzó. Mondhatnám, hogy banyaláz, de nem mondhatom, mert így alig 26 évesen az ember még nem éli a változó kort. Néha elszalad a nap, és elvagyok, máskor (pontosabban legtöbbször) számolom a perceket. Nagyjából 45 percre jut egy cigi. Azt hiszem, hogy sokat dohányzom.
Szóval múlt héten eljutottam oda, hogy haza érve kinyitogattam a hírleveleket, és lám, ott figyelt egy olyan álláshirdetés, ami csak rám várt. Gyorsan reagáltam is, és küldtem egy önéletrajzot, amiben kifejtettem, hogy én vagyok a világon az egyetlen, aki azt a munkakört be tudja tölteni. Szerintem elhitték, mert ma láttam, hogy valaki elolvasta a levelemet, és már hívott is. Azt hiszem, hogy már sokat átélték,  milyen az, amikor az ember épp melózik, és közben csörög a telefon, mert állásinterjúra hívnak. No, nem győztem kimenekülni az irodából, hogy beszélhessek, és olyan időpontot kialkudni, hogy el is tudjak menni. Persze közben elmondanak egy pontos címet, ahol meg kell jelenni, de a nagy menekülés közben persze nem viszek tollat, papírt, tehát nem elég, hogy izgulok, met pont a legrosszabb helyen kapnak el, és izgulok, hogy a nagy izgalomban ne mondjak hülyeséget, azon is izgulhatok, hogy a két nagy izgalom ellenére megjegyezzem a címet. Na, erre varrjon gombot akárki, megjegyeztem a címet, a telefonszámot, jó az időpont, és még a főnököm is elengedett, és meg sem kérdezte, hová megyek. Úgyhogy remélem, a Jézuskától egy nagyon tuti új munkahelyet kapok, ahol én lehetek majd a készletgazdász és/vagy a termékmenedzser :))