Tudom, tudom…
2009 november 17. | Szerző: Gombi
Igen, megint eltűntem, de engedtessék meg, kicsit magánéltem. Most is, csak eszembe jutott, hogy milyen régen jártam erre. És igen, nagyon örültem a kommenteknek, amiben hiányoltak páran.
Még mindig babakocsidíler vagyok, nagyon élvezem, csak még hiányzik egy darab a ruhatáramból. Egy póló “BALEK” felirattal. Csak mert megint olyan széken ülök, ami a nagy tornádó közepén van, tehát én vagyok a beszerző, a szakfordító, a tolmács, a rendszergazda, az ECDL-tanár, a marketing-asszisztens, a kereskedelmis kislány, a cuncimaca, és a hostess a kiállításokon.
És biza ellopták a marha ronda kisautómat még márciusban a József Attila Színháztól. Viszont a darab nagyon is jó volt. Valaki esetleg látott lopott randa autót? Na az akkor az enyém.
No de hogy ne csak panaszkodjak: az emberrel házikót építettünk. Nem volt nehéz, mert istálló volt a kecó, és miniotthon lett belőle, tehát az alapok adottak voltak, de egy életre megtanultam, hogy milyen az, ha amikor tolod be a téglát a helyére, és a körmöd felakad a mellette lévő téglán, visszahajlik a felétől. Vagy hogy milyen 3 fokban falat rakni este 11-ig, mert nekünk nagyon fontos volt, hog kihasználjunk minden percet. Viszont elkészült, mi belaktuk, és majdnem kész. Készke. Otthonka. Mini otthon, maxi kert, midi borospincével. Szerintem ez állat jó. Ja igen. Állat is van. Hiz ném iz Bátor. Fekete Bátor. Amolyan pumi féle. Jófajta, csak szeretni ellopkodni a kint felejtett cipőket, munkás kesztyűket, fólia darabokat, kartonpapírokat, a nagymamitól párnát lop, és néha elcsen a szomszédból egy-egy tást. Pontosan kettőt. Fej nélkül láttuk már csak őket, én kicsit sajnáltam is… No meg a gyöngytyúkot, ami szintén erre a sorsra jutott. De a szomszéd baja, miért nálunk legelteti a pereputtyát.
Gondoltuk emberrel, hogy inkább nekünk kéne kinyírni a szomszéd nyáját, megszabadulva így a mindenféle tyúk- és libakakitól, de most épp depressziós vagyok. Harmadik hónapja nincs bagózás (egy szál se!!), emiatt aztán nagyjából a felére csökkentettem a kajamennyiségemet. Sajns ez mit sem segített, ugyanis ennyi idő alat 4 kiló kúszott fel rám, pedig lassan éhen is halok. A kollégák, akik az ebédes dobozkámat nézegetik nap mint nap, gondolatban már fel is fordultak. Én meg csak terebélyesedek, mint a libákok, amiket tömnek, és egyre inkább elkeseredek. Úgyhogy most jön a csodavárás. Hazafelé betérek a tuskóba, és remélem, hogy a legnagyobb is számít, és találok magamnak pilates dvd-t. Most majd ettől várom a csodát. Kipróbáltam én a futkosást, de marha lusta vagyok felöltözni, elndulni, és különben is, a térdem nem bírja. Csak öreglányosan, de azt marha gyorsan, mert nem férek bele a farmerembe, az egyetlenbe… És ez már naaaaagyon gááááááz…
Már trappolok fölfelé…
2008 szeptember 26. | Szerző: Gombi
Mert hogy hétfőn újra munkába állok. Új hely, új élet, új autó. Na jó, annyira nem új, de legalább kicsi és randa. Viszont olcsó, és pont jó arra, hogy munkába járjak vele.
Szóval babakocsidíler leszek. Micsoda álommeló :))
Kötelező unalom
2008 szeptember 7. | Szerző: Gombi
Munkanélküli lettem. Ami nem baj, mert a munkámat hiába szerettem, a főnökömet és annak porontyát utáltam. És mivel ezek ketten aszerint rugdosták ki az embereket, ahogy aznap ébredtek, minden reggel az volt az első kérdés a kollégák között, hogy hoztak-e kaját, mert nem biztos, hogy ebédig maradunk. Hát nem maradtam, előttem ketten távoztak kérésre, egyvalaki önszántából. Utánam pedig három pénzügyes lánykának, és még három rendszergazdának adják ki az útját.
Így hát kedd óta itthon vagyok. Kedden nem voltam hajlandó munkát keresni, szerdán nekiestem, és pénteken már interjún voltam, de valahogy nem tűnt az igazinak. No de ez nem is akkora baj. A baj az, hogy itthon unatkozom. A barátaim dolgoznak, családoznak, kölyköket próbálnak nevelni, szóval nem érnek rá. Az öcsém meg azt játsza, hogy ha megy valahová, nem csak hogy nem kérdezi meg, hogy esetleg lenne-e kedvem, de ha csak úgy félig viccesen szólok, hogy magával vihetne, akkor azt mondja okés, de aztán a szőnyeg alatt sunnyog ki a házból. Ha pedig azt akarja, hogy fuvarozzam, mert inni óhajt, akkor jó előre elmondja, hogy ahová ő megy, ott én biztosan nagyon szarul érezném magam, úgyhogy szerinte majd inkább menjek vissza érte, ha hív. Hát erről ennyit. És megint kezdek randán viselkedni a famíliával, tehát kinéz egy cuki kis gödör. VALAKIIII!
Anyus, menjünk együtt a falnak…
Nem is hülyeség…
2008 augusztus 31. | Szerző: Gombi
… vasárnap reggel hétkor táncpróbát tartani. Amikor a vezetőnk ezt benyögte, mert hogy mindenki nyígott az időpontok miatt, mindenki úgy nézett rá, mint egy tömeggyilkosra. De aztán túléltük. Reggel hétkor mindenki ott állt a placcon, kiskosárral, kenyérrel, szalámival, mindenféle kajával. Kilencig roptuk, leizzadtunk, megdolgoztunk rendesen, aztán kidobtunk pár asztalt a napra, megterítettünk, és hatalmas zabálást rendeztünk. És nahát, előttünk az egész vasárnap, szabad estével. Hát havonta legalább egy ilyet kérnénk szépen, inkább vállaljuk a hajnali felkelést…
Vannak kérdéseim
2008 augusztus 25. | Szerző: Gombi
I. Munka
1. Milyen a tökéletes munkahely?
2. Milyen a tökéletes főnök?
3. Milyen a tökéletes munkakör?
4. Miért van a majdnem jó melóhely bazi állat messze?
5. Ha messze van, miért nincs céges autó?
6. Hogy lehetek akkora hülye, hogy egyáltalán felmerülnek bennem ezek a kérdések?
II. Hímneműek
1. Hol van a tisztelettudó pasas?
2. Ha tisztelettudó, miért unalmas?
3. Ha nem unalmas, miért randa?
4. Ha nem randa, miért bunkó?
5. Ha nem bunkó, miért utálja a barátaimat?
6. Ha nem utálja a barátaimat, miért akar megfojtani a ragaszkodásával?
7. Ha nem akar megfojtani, miért nem szeret?
8. Ha szeret, miért nem elég okos?
9. Ha elég okos, miért anyagias?
10. Ha nem anyagias, miért van felesége?
11. Hogy lehetek akkora hülye, hogy egyáltalán felmerülnek bennem ezek a kérdések?
III. Szabadidő
1. Miért dolgozom este hatig?
2. Ha nem dolgozom este hatig, miért esik be valami idióta program, házimunka, egyéb estére?
3. Ha nincs estére házimunka, miért hasogat a fejem?
4. Ha nem hasogat a fejem, miért van hétvége, természetesen kötelező programmal?
5. Ha nincs kötelező hétvégi program, miért szakad az eső/villámlik/fogy el a pénzem/elfoglaltak a barátaim?
6. Hogy lehetek akkora hülye, hogy egyáltalán felmerülnek bennem ezek a kérdések?
A megfejtéseket a szerksztőségbe várjuk. A nyertes egy éves bérletet nyer egy általa szabadon választott pszichiátriára.
Túléltük :)
2008 június 1. | Szerző: Gombi
Túl. Nem volt egyszerű, a lábam még most is sajog, de megcsináltuk. Túl vagyunk végre a fesztiválon, ami 3 napig tartott, de hónapokig szerveztük, és végig melózni olyan érzés volt, mintha 3 helyett 10 napig nem aludtam volna.
De kész van, a pénteki koncert fergeteges volt, a szombati fesztivál is, a vasárnapi családi napon kiderült, hogy tudok gyerekeknek arcot festeni (és az is, hogy egy-két kölyök sokkal jobban tudja, hogy mikor mit kell csinálni), volt bevétel, irány Svájc 🙂
Ez mind múlt hét. Tegnap kidöntöttük a májusfát, ittunk is az egészségünkre, ma nemzetiségi napon roptunk, tehát a kivénhedt, elfáradt sváblábunk megint kipurcant, de sebaj, mert holnap megint jöhet egy négyórás maratoni próba.
Hát normálisak vagyunk? 🙂
Ui.: és majd’ elfelejtettem, hétfőtől új élet, új munka… SIKERÜLT!!! 🙂
Túl sok…
2008 május 16. | Szerző: Gombi
Nem tudom eldönteni, hogy én vagyok a hülye, vagy mások. Ha az ember lánya jelentkezik egy állásra (többre), ami vagy hasonló az eddigiekhez, esetleg hogy biztosra menjünk, alacsonyabb pozíció, elvárja legalább azt a fizetést, amit addig kapott. Ehhez képest simán jön a válasz innen-onnan, hogy túl magasak az elvárások anyagi téren.
Kérdem én, ki a hülye? Én, mert van pofám annyit kérni, amennyit szerintem ér a munka, pláne ha a “Univerzális Balek” feliratú póló lassan munkaruhának számít, vagy az, aki sokkal kevesebbért vállalja, és hagyja magát hülyének nézni, és kizsákmányolni.
Tanácstalan vagyok, mint egy kisközség…
Hova ez a rohanás?
2008 május 15. | Szerző: Gombi
Szerencsétlen hugom most szarul járt. Táncpróba, első megmozdulás, rossz lépés, lábfej kifordul, térde ment utána, ki a helyéről. Fiúk felkapták, egy a látványtól rögtön lesápadt, a gyerek térde farmeren keresztül is jól láthatóan nem a helyén volt, hanem mellette. Nagy mákja volt, mert ahogy felemelték visszaugrott, de a gipszet nem úszta meg. Úgyhogy most tokától bokáig (na jó, combig) kicsi sínecske, meg cuki fehér neccharisnya van rajta. A budiig elbotorkálhat, de sehová máshová. Mivel elég jól viseli a megpróbáltatásokat, a genyó csalá máris elkezdte szivatni a gyereket, így amint alindul valamerre, valaki rögtön beszól: hová ez a nagy rohanás. Ebből aztán jön a röhögőgörcs, majd a visítás, és csórinak így még nehezebb közlekedni, de bírja. Este még picit beszólunk, hogy senki ne zavarjon, mert fürdetés van, esetleg felajánlunk neki a fektetéskor egy mesét, de ahelyett, hogy megköszönné, csak annyit mond, hogy micsoda egy genyó családja van… 🙂
Most érzem csak, hogy amikor hason csúszva közlekedtem a lumbágó miatt, milyen érzés volt rajtam röhögni. Nem rossz 🙂
Tutto!
2009 november 18. | Szerző: Gombi
Tetszett nekem már korábban ez a nyelv. Olyan jó kis hangos, de mégis dallamos, egy kicsit erőszakos, teljesen kaotikus, de mégis olyan jó érzést kelt az emberben. Eddig nem volt olyan nagyon nyomós okom, hogy olaszul tanuljak, de aki babakocsidíler, és Itáliából hozza a szebbnél szebb csodákat, annak lásukk be, van már oka nekilátni.
Nagyon szerencsés vagyok, mert a munkahelyem támogat, és csak azt várják el, hogy egy idő után már ne csak angolul beszélgessek velük, hanem olaszul is traccsoljunk. Én belelkesültem, és elhatároztam, hogy akkor jöhet a tanfolyam. Vagy magántanár. No ebből a vagy magántanár lett, mert autó nélkül igen nehézkes kimozdulni kisfalumbul. Találtam is kisfalumban egy tanár nénit, meg is egyezkedtünk, majd vártam, hogy sms-ben elküldje, hogy melyik könyvet vegyem meg. Két hétig vártam az üzenetét, majd felhívtam párszor (naponta párszor), hagytam és is üzenetet, és 3-4 hét után nagy nehezen felvette a telefont, és kitalálta, hogy ő inkább mégse. Pedig micsoda jó lett volna, csak pár házzal odébb menni.
Elkeseredtem, hogy én már nem is találok jó tantónénit a közelben, aztán egyszer csak jött a csoda, és lett nénim. Úgyhogy vele már többször egyeztettem egy hét alatt, hogy akkor tutizzuk ám le rendesen, és ma lesz a nagy nap, este olaszóra, csak nekem 🙂
Úgyhogy pár hét, és lesz nagy italiano blog.
Nem meg lenni nagy arc meg önbizalom.
Ámen 🙂
Oldal ajánlása emailben
X