1.0Megőrültemhttps://gombi.cafeblog.huGombihttps://gombi.cafeblog.hu/author/Gombi/<p style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12px;"> No eljutottunk emberred odáig (miután a vasárnapi színház után aszonta, hogy vele kéne lennem), hogy odaböktem kerek-perec, hogy mondjon valamit. Most már tojok rá, hogy feketét vagy fehéret, de köhögje ki. Kis rávezetéssel (mint az oviban: az jó lesz, hogy...?), de sikerült kinyöszörögni, hogy akkor pár napig ne lógjunk egymás haján, hátha akkor kiderül, hogy egyáltalán hiányolja-e a remek társaságomat. Úgyhogy mostan én itthon, ő otthon, telefont sem emeltük egymásra, majd lesz valahogy. Egy kedves kollegina mindig szongya, hogy az ilyen b*sszon egyedül. Én nem vagyok ilyen egyszerű most (bár a mai napom úgy telt, hogy szívesen elvágtam volna bárki torkát egy rozsdás kanállal), mert hát azé' mégis... Ugye...</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12px;">Ez eddig egy (viszonylag) jó hír. Oszt nézzük a következőt. Remekül haladok én a fogyókúrával, de van baj is bőven. Találtam egy nadrágot a szekrényben, ami azért hevert ott egy éve cetlivel, tokkal, vonóval, mert dagadék voltam. Most sikerült magamra húznom, nem is feszült igazán, ponjó. Erre elengedte a varrás a fenékrészen úgy 10 centin, mert ugye a kínai az kínai, még ha szép is. De a bajban is örülünk. Most például annak, hogy nem a munkahelyemen történt mindez. Utálok félmeztelenül üve a székemen nadrágot fércelgetni (volt már rá példa), rengeteg idő megy el vele, és a többiek csak röhögni tudnak rajtam. </span><br></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12px;">Na és akkor holnap végre hozzá jutok a kicsi kis összecsukható gépezetemhez, amihez talán sikerül madzagtalan netet is varázsolni valami rádiós izével, úgyhogy eztán nem kell sorszámot húznom, hogy kicsit szörfölhessek. </span><br></p><span style="font-size: 12px;">Csudaszép ez a nap, nem? :)</span><br><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12px;"></span></p><br><br>rich