Gyerekünk van

2009 december 8. | Szerző: Gombi |

Nem túl nagy gyerek, úgy térdig ér. Mindig vidám, szeret enni, játszani, és az ember totálisan elkényezteti. Neve is van: Bátor. Igazából egyetlen baja van, kettővel több lába van, és az egész testét fekete göndör szőr borítja. És hogy kutyából van. Mert pumi. Úgy fél éves lehet, jó kis juhászkutya, mert a tyúkokat remekül tudja terelgetni (viszont a kacsát kinyírja és megeszi). No és hogy miért gyerek?
Ember mindig azt mesélgette, hogy nagyanyja milyen jól tartja a kutyáit. Naponta háromszor esznek, rántottát és egyéb finomságokat. Ha marad, ember is kaphat belőle. Most ott tartunk, hogy hetek óta a kutya körül forog a világ. Naponta többször meg kell etetni, fésülni, szeretgetni, jutifalat, mittoménmégmi. És tegnap este eljutottunk odáig, hogy a kutya megnyekkent valamit az ajtóban, és ember már ugrott is, hogy ő biza megnézi, mert biztos valami baja van. Ezt megcsinálta még háromszor, majd annyit mondtam neki: olyan vagy, mint öreganyád.
Tehát gyerekünk nincs, kutyánk van, az ember pedig kiéli magát ezen, és úgy mesél róla, mint más a csecsemőjéről.