Tutto!
2009 november 18. | Szerző: Gombi |
Tetszett nekem már korábban ez a nyelv. Olyan jó kis hangos, de mégis dallamos, egy kicsit erőszakos, teljesen kaotikus, de mégis olyan jó érzést kelt az emberben. Eddig nem volt olyan nagyon nyomós okom, hogy olaszul tanuljak, de aki babakocsidíler, és Itáliából hozza a szebbnél szebb csodákat, annak lásukk be, van már oka nekilátni.
Nagyon szerencsés vagyok, mert a munkahelyem támogat, és csak azt várják el, hogy egy idő után már ne csak angolul beszélgessek velük, hanem olaszul is traccsoljunk. Én belelkesültem, és elhatároztam, hogy akkor jöhet a tanfolyam. Vagy magántanár. No ebből a vagy magántanár lett, mert autó nélkül igen nehézkes kimozdulni kisfalumbul. Találtam is kisfalumban egy tanár nénit, meg is egyezkedtünk, majd vártam, hogy sms-ben elküldje, hogy melyik könyvet vegyem meg. Két hétig vártam az üzenetét, majd felhívtam párszor (naponta párszor), hagytam és is üzenetet, és 3-4 hét után nagy nehezen felvette a telefont, és kitalálta, hogy ő inkább mégse. Pedig micsoda jó lett volna, csak pár házzal odébb menni.
Elkeseredtem, hogy én már nem is találok jó tantónénit a közelben, aztán egyszer csak jött a csoda, és lett nénim. Úgyhogy vele már többször egyeztettem egy hét alatt, hogy akkor tutizzuk ám le rendesen, és ma lesz a nagy nap, este olaszóra, csak nekem 🙂
Úgyhogy pár hét, és lesz nagy italiano blog.
Nem meg lenni nagy arc meg önbizalom.
Ámen 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: