Az agyam elhagyom…

2008 március 5. | Szerző: Gombi |

Anyus barátnőmet hívtam a minap, hogy el kell szívnunk egy gyógycigit, de azonnal. Nem nagyon ellenkezett, mert amúgy is ritkán látjuk egymást, no meg feltettem előtte msn-en egy kérdést, miszerint normális-e, ha egy pasi akarja leborotválni a lábamat és egyéb alkatrészeimet, és ez még csak apróság, szívesen kicserélné a tamponomat is. Anyus erre csak annyit írt, hogy nem, menekülj.

Hát hozzá menekültem aznap délután, felszerelkezve bagarettával, meg három csille döbbenettel. Ugyanis. A pasasnak szent mániája, hogy mindent együtt. Nincs ezzel baja az ember lányának. Egy bizonyos határig. Főzhetünk együtt. Mosogathatunk is. Sőt, takaríthatunk is, ráadásul azért nem is haragszik egyetlen nő sem, mert ugye hány olyan pasi van, aki helyettem pucol bármit is. Eddig nagyon szépen hangzik, ugye? Na most jön a közepes nehézség. Fürödjünk együtt. Még ez is okés. De minden nap. Na ez már nem okés. Ugyanis nekem néha baromira kell az, hogy a zuhanyból a víz a pofázmányomba folyjon, és közben én mélázhassak azon, hogy mik a világ büdös nagy dolgai. És akkor most következik a haladóknak való szint. Ugyanis a pasas teljesen arra van hangolva, hogy minden gondolatomat, lélegzetemet, pukizást, orrfújást, és minden egyebet is kicsapok a közösbe. Első körben ott bukott ki a lelkem, amikor kicsikét elbambultam, és hiába volt 1 km-es körzetben, és mégis picurkát magamra húztam az “ajtót”, és kussoltam, mert az esett jól. Meg még tévéztem is. És újságot is olvastam. Ezen annyira kiakadt, hogy azt feltételezte, hogy a mi érzelmeink nem ugyanolyanok. És különben is, ha én bezárkózom magamba, akkor ő bepánikol, mert azt hiszi, hogy valami nem stimmel. Ja, az nem stimmel, hogy nem lehet egyetlen saját, enyém, csakazenyém gondolatom sem. Ezen elnyavalygott egy darabig, majd el nem fogadta ugyan, de csendben maradt.

No de jött a következő dolog. Mikulás, piros betűs napok, nehéz napok, kinek mi, szóval jött az áldott menstruáció. Fürdés előtt célba vettem a legkisebb helyiséget, kezemben egy tamponnal. Erre aszongya a beteglelkű, hogy aztat ottan ő akarja. Itt kicsit értetlenkedtem, hogy mégis mi a fenét? Hát tampont cserélni. Kicsit felröhögtem, majd közöltem, hogy nem, mert ez magánügy. Meg egyébként is, milyen beteges gondolat ez? Hát szerinte nem beteges, hanem ez is a közös életünkhöz tartozik, és meg kell osztanunk. A döbbenet kitartott a budiig, majd a fürdőszobáig, aztán az ágyig, majd reggelig, és másnap estig, amíg Anyussal megbeszéltük.

És akkor egy harmadik csuda. Végre volt egy nyugodt délutánom, pasas dolgozott, én meg kezembe kaptam a pedikűrös szerszámokat, hogy akkor most én jövök. Magamra csuktam a fürdő ajtaját, énekelgettem a kádban, sarokbiszbasz, körömreszelő, csülökborotválás, krémek, egyebek, végreeee. Erre este pasas észreveszi, hogy a borosta eltűnt, és totálisan kiakadt, hogy azt ő akarta. Mert hogy ez neki micsoda jó kikapcsolódás lenne, és persze ezt is együtt (persze hogy együtt, nem csatolhatom le a lábam, hogy akkor vidd, oszt majd hozd vissza, ha kész), meg különben is. No, nekem több sem kellett, elmagyaráztam, hogy ha nem hagy nekem egyedül levegőt venni, pisilni, tampont cserélni, a szemöldökömet szedni (a szemöldök egy külön történet, mert szerinte nem kell szedni, ugyanis az hozzám tartozik), gondolkodni, és mindent közösen akar csinálni, akkor én ebbe rövid úton bele fogok hülyülni. És nem értette. Mert hogy ha együtt, akkor mindent együtt, mert az milyen jó, meg szép, meg meg meg.

Hát itten vesztettem el a fonalat. És rájöttem, hogy ő egy beteges kullancs. Úgyhogy rövid úton ki kell tennem a szűrét az ablakba, hátha jön valami hasonlóan beteges, foggal-körömmel kapaszkodó, önállótlan leányzó, aki viszi magával.

Na, most hogy kiírtam magamból, rágyújtok egy gyógycigire. Anyus egészségére 🙂