Lemaradtam…

 De le ám, mint a borravaló. Már majdnem két hónapja, hogy firkáltam ide, edig azóta emberrel olyan szoros lett a kapcsolatunk, mint még soha. A munkám most már jó, a gyerekeink táncolnak rendesen, fellépnek itt-ott, és egy nagy idilli rózsaszín trutyiban élek, pedig embert is ismerem már vagy két éve. Ismerem a hülyeségeit, a hibáit, de csak most kezdem megtudni, hogy milyen az, amikor ő igazán szeret. Hát… most eszemben sincs elengedni…   🙂

Tovább a blogra »