Tegnap a drága jó anyám felhívott, mert azt látta egy plakáton, hogy az egyik hiperben a pipicici nagyonóccsó. Ez nem jelentett mást, mint hogy el kell mennem vásárolni. Okés, azt úgyis úúúgy imádom. Alig hogy elindultam, öcsikém hítt, hogy azt hallotta, dolgom van a bótban, így mindenképpen nézzem meg, hogy van-e erősítő a kocsijába, és mennyiért mérik. Okés, ha csak csirkét vennék, akkor úgyis túl kevés időt kéne ott töltenem. Vártam, hogy a család többi tagja is felhív valamiért, hogy vigyek nekik gumikacsát, tökiszotyit, toronyórát lánccal, vagy egy kis hercsulát. És nahááááát, kussolt a telefonom. Úgyhogy hiperben 20 perc, a legjobb időm eddig. Most vállon veregetem magam… 🙂
GD: ne haragudj rám, de besűrűsödött az utóbbi idő, és nem tudtalak hívni a meló miatt, most meg, hogy még nyugatabbra költöztem, sajnos már nem is tudnék bejárni :(((