Vodafone, utállak!
2011 április 29. | Szerző: Gombi
7 év. Ennyi ideje vagyok ügyfele ennek a brigádnak. Még dolgoztam is náluk 1-2 évig. Mégis a naaagy köszönet programban ha akarok egy készüléket venni, ráadásul online, mert az egyszerű és gyors, akkor el kell mennem a boltba, és venni egy jó nagy adag türelmet, mert szükség lesz rá. Aztán ha megérkezik a készülék nagy nehezen, kiderül, hogy nem is azokat tudja, mint amit a weboldalon olyan nagyon hirdetnek. Úgyhogy most bepippantam, és írtam nekik egy csodaszép levelet, amiben szakítani akarok velük. A plátói szerelem ugyanis nem vezet sok jóra.
Egyébként lenne még ötletem, hogy milyen programban vegyen részt az egész díszes társaság, de jófej voltam, és nem süllyedtem odáig, hogy elküldjem őket zabot hegyezni.
Utálom az ilyet. Az újakért kepesztünk, a régieket lesz@rjuk. Így kell ezt.
Olcsó berúgás
2011 április 29. | Szerző: Gombi
Nem kell hozzá más, csak egy roham, amit az arcideg nyavalyája csinál, az erre való Tegretol és Contramal, és máris kész a berúgás. Egy ilyen kombó olyan mámort csinál, hogy öröm nézni. Éljen az alkesz péntek!
Basszus, elfelejtettem…
2011 április 28. | Szerző: Gombi
Tényleg. Nagyon. Pedig szeretek írni, csak valahogy elmaradt. Nézzünk csak egy kicsit vissza.
Az utolsó bejegyzésem valamikor 2009. telén volt. Nem, nem az eleje telén, hanem a vége telén. Azóta viszont annyi minden történt, hogy el sem lehet mesélni. Először is férjhez ment a sógornőm. Szép esküvő volt, sokat segítettünk neki. Két nappal utána elutaztunk Litvániába egy jó kis táncos útra, és amikor visszajöttünk, végre beköltözünk a mi kis istállónkba, ami alig fél év alatt minipalotává alakult, ehhez persze jó sok meló kellett. tavaly januárban a sógornőm elárulta a jó hírt, hogy úton van a trónörökös, aki szeptember végén meg is született, és Szatyorka névre hallgat. Na jó, a szülei szerint Zéténynek hívják, de születése előtt mindenki csak Szatyorkának hívta, ezért rajta ragadt. Azóta is imádjuk egymást, Szatyorkázok, amikor csak lehet 🙂 Októberben mi voltunk a bírói pár a szüreti bálban, karácsonykor eljegyeztük egymást, azóta pedig esküvőszervezés van, mert júliusban biza eljön a nagy nap, és igába hajtom a fejem. Addig még millió a dolog, és el sem tudom képzelni, hogy minden a helyén lesz hiánytalanul, de megpróbálom nyugodtan viselni. Van viszont olyan, amit nem lehet. Ez pedig az öltönyválasztás. A rövid összefoglaló után bizony megér egy posztot ez a történet is, úgyhogy most nézek is inkább magamnak egy jóképű ágyat, és elteszem magam holnapra.
Üdv. nekem újra itt :)))
P%!//=!+’!%/(=/%
2009 december 21. | Szerző: Gombi
Excel tábla érkezik e-mail-ben. Rákattintok, várok. Kb. 40 másodperc, aztán hibaüzenet, a fájl nem létezik. Kattint, elment, átnevez, majd a mentettet megnyit. Vár, vár….vár úgy másfél percet. Majd nem történik semmi. Ja, már van nyitva egy tábla. Abból megkeresem, megnyitom, kb 15 mp alatt kész. Túl sok benne a cucc, lebutítanám. Két oszlopot kijelöl. Mire a kijelölés megtörténik, eltelik 20 mp. Kezd sok apró piros pötty táncolni a szemem előtt. Kijelölnék még hat oszlopot, ami nem kell (mert a ctrl + kijelölés nem működik), de ezzel nagyjából 6 perc alatt lefagyaztom az egészet. A piros pöttyök előbb eszelős és teljesen össze-vissza mozgásba kezdenek, majd elönti a szar az agyamat, és ahelyett, hogy megfognám ezt a fostalicskát, és a csukott ablakon keresztül kihajítanám adott kezdősebességgel + nekifutás, veszek négy nagy levegőt, és újraindítom.
5-7 perc alatt indul, majd kezdjük az elejéről. Procedúra ugyanaz, ám most a kijelölésnél szimplán bezárja a táblát, majd megkérdezi, hogy helyreállítás? Ha igen, akkor megnyitja a táblát még kétszer, majd a következő kijelölésnél kezdjük az elejéről ezt a hülye játékot. Egymás után négyszer játszunk ilyet, majd megunom.
Ordítok. A főnököm ordít, mert én ordítok. Megkérdezi, mi lehet a bajom. Mondom semmi, csak a napom hatvan százalékában megpróbálok hozzáférni a dolgaimhoz és menteni a menthetőt, a mradékban meg próbálok melózni, csak kicsit lassan megy. Szerinte megéri? Szerinte sem éri meg. Mi a megoldás, érdeklődik. Én elmondom, majd közli, hogy az sajnos lehetetlen. Legyek türelmes. Ő viszont nem türelmes, amikor nem haladok, ellenben kezdek begőzölni, és azon gondolkodom, hogy kezdek kartonozni. Meg tömbben számlázni. És vennék egy szalagos számológépet is, mert a kibebaszott táblázatban egy szummát sem tudok megcsinálni, csak ha várok rá jó sokat. A függvényeket most ne említsük, mert a rendszergazdi se értette, hogy minek nekem, elvégre ő se használ ilyeneket.
Holnap ablakos fülkét építtetek magamnak, és időpontra lehet jönni, bejeletkezés után. Eztán csigapostával küldök levelet, és vonalzóval rajzolok szállítólevelet. Faxolni fogok, meg telexezni. Esetleg távirat, de messze van a posta.
Ja, amit nem mondtam: mindez a Linux és a hozzá tartozó ingyenes csodacsomagok átka. Hogy kb. 6 éves az oprendszer, és nincs már hozzá semmi, de az legalább hálózatban? Ja, azt nem mondtam.
Tényleg kartonozni fogok.
Várom a felajánlásokat.
?
2009 december 9. | Szerző: Gombi
Valamit szeretnék megérteni. Adott egy probléma, amire megoldást kéne találnunk. Én felvázolom a megoldást, ember pedig csak annyit mond, hogy igen, majd így lesz. Aztán jön a probléma emiatt megint, ember bosszankodik, és elmondom megint, de nem csinál semmit, pedig megtehetné. Amikor pedig már hónapok óta fennáll a dolog, és ő gyakorlatilag életben tartja ezt a problémát, miközben siránkozik, hogy az emberek gonoszak, ha én azt mondom, hogy erre már inkább nem mondok semmit, a válasz ennyi: “talán jobban is tennéd”. Pedig be lehetne zárni azt a nyomorult kaput, és zsebre vágni a kulcsot. Szó szerint. És azon nyomban megszűnne a gebasz.
No de akkor ki vagyok én ebben a kapcsolatban??? Díszpinty?
Gyerekünk van
2009 december 8. | Szerző: Gombi
Nem túl nagy gyerek, úgy térdig ér. Mindig vidám, szeret enni, játszani, és az ember totálisan elkényezteti. Neve is van: Bátor. Igazából egyetlen baja van, kettővel több lába van, és az egész testét fekete göndör szőr borítja. És hogy kutyából van. Mert pumi. Úgy fél éves lehet, jó kis juhászkutya, mert a tyúkokat remekül tudja terelgetni (viszont a kacsát kinyírja és megeszi). No és hogy miért gyerek?
Ember mindig azt mesélgette, hogy nagyanyja milyen jól tartja a kutyáit. Naponta háromszor esznek, rántottát és egyéb finomságokat. Ha marad, ember is kaphat belőle. Most ott tartunk, hogy hetek óta a kutya körül forog a világ. Naponta többször meg kell etetni, fésülni, szeretgetni, jutifalat, mittoménmégmi. És tegnap este eljutottunk odáig, hogy a kutya megnyekkent valamit az ajtóban, és ember már ugrott is, hogy ő biza megnézi, mert biztos valami baja van. Ezt megcsinálta még háromszor, majd annyit mondtam neki: olyan vagy, mint öreganyád.
Tehát gyerekünk nincs, kutyánk van, az ember pedig kiéli magát ezen, és úgy mesél róla, mint más a csecsemőjéről.
Szuperanyák
2009 december 4. | Szerző: Gombi
Olvasgatom naponta a Porontyot, mert érdekes posztok vannak benne, és néha én is kommentelgetek, főleg ha eldurran az agyam, amikor a sok képmutató szuperanyu összejön, és elkezdik fikázni a következő anyukákat, akik:
– nem tudnak szoptatni / biztos az ő hibájuk, nem tettek meg mindent
– adnak vizet az anyatej mellé ötven fokban / hát ilyen felelőtlenséget, annak a gyereknek semmi nem kell, csak anyatej
– tartanak otthon tévét / az maga az ördög, tönkretesz mindent, hülye lesz a gyerek, lusta az anya foglalkozni vele
– vettek a gyereknek kispuskát a búcsúban / a gyerek sorozatgyilkos lesz
– időrend szerint szoptatnak / a gyereket éheztetik
– hagyják egy kicsit, hogy a kölkök egymás közt intézzék a bajos dolgaikat / micsoda szülő, én biztos addig ütném, míg a lépe le nem szakad (idézet “rita a felcser” nevű Poronty kommentelőtől)
– babakocsiban tolják a gyereket, anyunak háttal (mert ilyen kocsijuk van) / micsoda szemét, nem kíváncsi a gyerekére
– nem használ ordozókendőt / pedig az ősanyák is magukra aggatták a kölköt
– a gyereket a saját ágyában altatják / ja, ezek is rohadékok, szívtelenek
– adnak tejdesszertet a gyereknek / nem kell annak semmi, ami nem bio
stb.
Én szívesen bekameráznám ezeknek az anyáknak a házát egy-két hétre, látnánk meglepiket, csodákat bőven. Meg tévéző kölkeket…
A kabátom…
2009 november 30. | Szerző: Gombi
…nem ér be. Tényleg. Szombat, öltözködés, télikabát először kerül elő, majd nem ér össze. Nem vagyok nagyon nagy, csak 3-4 kiló a plusz, mégsem jó.
Mi lesz ebből? Sírógörcs.
Holnaptól pedig Cefamadar, és tojok mindenkire. Ha az sem jön be, akkor ruhatárat cserélek, és teszek a világra.
Advent megint
2009 november 26. | Szerző: Gombi
Ma már csütörtök van, és akárhogy számolom, ez lesz advent első vasárnapja. Miközben odakint még egy szál kardigánban lehet flangálni. Persze szigorúan csak kora délután, különben az ember megfagy, de azért mégis. Egy kicsit tudathasadásos nekem ez az egész.
Viszont végre megvettük az első közös karácsonyfát. Na jó, műfenyő. De csak miattam, mert az igazi lenne, valószínűleg ott fuldokolnék alatta vízkeresztig. Az allergia az élet fricskája, mintha nem lenne elég baja az embernek… Szóval fenyő. Kéne rá valami dísz. Nekem vannak elképzeléseim a gyönyörű karácsonyfáról, ami lehet bármilyen színű, csak ne legyen ízléstelen. Embernek viszont szalmadísz, és a tegnapi borkóstoló után, amikor is nem volt valami józan, habcsók-karikákat akart. Szalmadíszeket hajlandó voltam venni, na de azért ezt a habcsókot majd még átgondolom egy párszor. Ja, és a szaloncukor. Az is egy fontos kérdés. Szerintem alatta, szerinte rajta is mindenképpen, mert van mit lekajálni.
Asszem lesz még min vitatkozni szenteste…
Kezdődik. Pontosabban szorul a hurok.
2011 május 10. | Szerző: Gombi
Igazság szerint én nem akartam nagy felhajtást. Gondoltam elég lesz, ha négyen szépen átballagunk (úgyis a szomszédba kell csak menni), adminisztrálunk, aláírunk, és kész. De a zuram nem így gondolta. Szerinte nem baj, ha szombaton lesz, mert akkor ha a család úgy óhajtja, ott lehetnek. Ez persze azt is jelenti egyben, hogy nem mehetek játszós ruhában, anyám meg anyósom pedig hetek óta azzal gyötörnek, hogy azonnal mondjam meg, mit fogok felvenni.
Na ez az. Ez azt is jelentette rögtön, hogy valami beszerzés lesz, mert nem vagyok ilyenekre felkészülve. Szóval múlt szombaton a csajok elindultak ruhát venni. Anyám a csupacsodákat, különlegességeket kereste, mert ő most dögös lesz. Én meg a visszafogottakat. Aztán eltelt 15 perc, és kirántottam a brigádot a bolt elé, rágyújtottam, és közöltem, hogy előbb én, aztán annál visszafogottabbat ők. Kész. Majd lehet királylánykodni júliusban.
Még mindig gáz a formám, ha magamra húzok egy kosztümöt, úgy nézek ki, mint egy telefosott búvárruha. A negyedik üzletben azt mondtam, hogy tojok én erre a 10 percre, nadrág, zakó, szevasztok. Aztán mégiscsak találtam egy szebb ruhácskát, anyám egy szép kosztümöt, hozzá cipőcskét, strasszosat, meg karkötőt, gyöngyöset.
Szóval mindenki felöltözve, mehetünk a polgári esküvőre…
Oldal ajánlása emailben
X